4.Rész

-Zayn nem érdekel. Most hagyjál békén, max ha megnyugszok beszélünk, most kicsit sem vagyok rád szorulva. -kiabáltam Zayn-re miközben mindannyian engem bámultak. Zayn könnyezni kezdett majd egyre szorosabban szorította a rózsákkal teli csokrot. Próbáltam nem el sírni magam, ami kivételesen sikerült is. Zayn a könnyezésből sírásba ment át. Engem nézett, és próbált hozzám szólni de a sírástól nem tudott. Elindultam a szobámba de Louis és Harry elém állt.
-Ezt meg kell beszélnetek.-utasított Harold.
-Most nem. Elegem van hogy soha nem hisz el nekem semmit. Elegem van hogy féltékenykedik.
-De hát nézz rá. Szeret téged. Ne hogy egy kis vita válasszon szét titeket..-mondta Lou.
-Ha szeretne hinne nekem....
Néma csend lett fél percig, majd kikerültem a fiúkat, és felmentem a szobánkba. Nem zárkózhattam be mivel Zayn szobája is, de a vendég szobába bemehettem, és ott viszont már be is zárkózhattam. Nyugalomra vágytam.  Próbáltam megnyugodni, de úgy egy kicsit nehéz volt hogy az ajtót mindig üti valaki. Már nagyon meguntam ezért kinyitottam. Louis és Harry volt megint. Álltam bámultam rájuk  amikor hirtelen egymásra néztek felemeltek és levittek a konyhába. A konyha kanapén Zayn feküdt és sírt.. Elindultam felé, hogy a fiúk azt higgyék hogy meg akarom vigasztalni, de hirtelen az ajtó felé futottam, kinyitottam és kirohantam rajta. Persze a 2 fiú rögtön utánam. Futok, futok majd hirtelen a földön találom magam. Sikeresen elestem. Nem tudtam felállni, ezért a földön folytattam utamat, ami azt illeti nem száguldottam. A gyorsaságom nem haladta meg a csigáét. És mivel elég lassú voltam a 2 fiú utolért. Kérdezősködtek hogy jól vagy-e. Még nem is tudtam válaszolni már befele vittek. Zayn észre vette hogy úgy visznek, de nem úgy mint az előbb, hanem most a két fiú vállába kapaszkodtam. Felugrott a kanapéról és hozzánk futott miközben a kezével a szemét törölgette.. Nem akartam hogy a tekintetünk össze forrjon ezért a fejem másfele fordítottam. A fiúk a kanapéra ültettek, majd elmentek a kocsi kulcsért amit reggel óta nem találnak.. Zayn maradt ott velem.
-Figyelj, nagyon sajnálom...
Nem válaszoltam.
-Szeretlek Lucy, tudod te is.
Megint csak nem válaszoltam.
-Könyörgök ne haragudj...csak annyira félek, hogy elhagysz, én szeretlek. Szeretni is foglak örökre. Csak könyörgöm, bocsáss meg nekem.
Erre megjöttek a fiúk, persze a kocsi kulcs nélkül. Mondtam nekik hogy segítsenek felállni és vezessenek oda ahova mondom. 5 perc alatt megtaláltuk a kulcsot.
-Senkinek a szemét nem szúrta ki úgy látom..
-Te egy szuperhős vagy.-nevettek mindannyian kivéve Zayn.
-Nem, az Lou szerepe.-nevettem én is.
-Iádlak hugíííííííí.-mondta Lou nevetve.
-Én is 'bratyó.-mondtam.
Zayn mosolygott a kis előadásunkon, de nem nevetett.
Elindultunk a kocsihoz, beszálltunk és az orvoshoz vettük az irányt.
Egész úton csak Zayn nem beszélt. Néha-néha elmosolyodott amikor látta hogy az össze fiú direkt hülyét csinál magából, szimplán csak azért, hogy engem felvidítsanak.