11.Rész

-Oké, mehettek.-mondta a srácoknak Paul.
Mindenki kivágtatott a stúdióból a dolgára. Mielőtt Zayn ide ért volna hozzám mondtam Carrie-nek hogy szerintem egy darabig nem fogunk találkozni úgy hogy elköszöntem tőle.
-Csak okosan.;)-mondta.
-Hahaha.:D
-Biztos el leszel a srácokkal?!-kérdeztem.
-El hát.;) Ti meg érezzétek jól magatokat. ;)
-Meg lesz. Sziaa.
Ahogy ezt kimondtam Zayn ölelt meg hátulról. Megfordultam, és ő meg meg akart csókolni, de elfordultam.
-Most ne.
-Mért?!O.o
-Nem tudom.
-Akkor?!-kérdezte, majd közel hajolt és megcsókolt.
Niall épp a közelben volt, és látta az egészet. Látszatra nem esett neki jól... de hát, szeretem Niall-t de nem szerelemből. Érdekel mit gondol meg minden, de szeretem Zayn-t, és a Zayn megcsókol, nyilván vissza csókolok.
-Akkor most elmegyünk sétálni?! -kérdezte Zayn.
-Azt hittem folytatni akarod ott ahol abba hagytuk. De mehetünk.
-Ááá, tudod mit?! Nem fontos a séta.;$
-Gondoltam.:D
Elindultunk haza. A többiek nem voltak sehol, biztos elmentek a dolgukra.
Lassacskán haza is értünk. Senki sem volt otthon. Elindultam a konyha felé, de Zayn megfogta a kezem.
-A-a. Majd ha megvalósult az ígéreted.-mondta.
-Hát jó.
Megcsókolt, és közben fel vitt a szobába. Lefektetett az ágyra és a nadrág gombját gombolta ki amikor csörgött a telefonja. Neki dobta a falnak.
-Most nem fognak megzavarni.-gúnyolódott.
A nadrágja már nem volt rajta csak a boxere. 1 perc múlva már a pólója is a földön hevert. Amikor jött volna lefelé az alsó gatya is kopogtak az ajtónkon. Zayn kikiabált hogy most nem érünk rá. Annál inkább kopogtak.
-Hagyd, majd én lerendezem.-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Mit csináltok?! -kérdezte Harry.
-Beszélgetünk. Mert?!
-Csak kíváncsi voltam..-mondta.
-Zayn hol van??-kérdezte.
-A fürdőben.
-És miért?!-kérdezte perverzül.
-Mit tudjam én?!-mondtam idegesen.
-Oké, csak ennyit akartam. Majd beszélünk.
Ezzel elsétált az ajtótól. Becsuktam az ajtót majd megint kopogott valaki.
Megint ki nyitottam. Egy csaj volt az.
-Szia, ki vagy és mit keresel itt?! -kérdeztem meglepetten.
-Zayn-t.
-Mert?!O.o
-Mert.;D
-Chhh.-néztem végig rajta.-Mindjárt szólok neki...
-Hajrá.-mondta.
Becsaptam előtte az ajtót majd Zayn-t szólítottam.
-Zayn, téged keresnek.
-Ki az?!
-Nem tudom egy csaj...
-Mi van?! Mit keres itt?!
-Mi van?! -vágtam értetlen fejet.
-Semmi semmi, gondolom csak egy ismerős.-mentegetőzött.
-Jól van.-válaszoltam.
Zayn az ajtóhoz sétált majd kinyitotta azt.
*Zayn szemszöge*
Ide jött a volt csajom. Nagyon jó. Most békültem ki Lucy-vel most biztos megint szakítani fog velem. Le kell tagadnom hogy ismerem a csajt.
-Te meg mit keresel itt?!-kérdeztem a volt csajomat.
-Téged. Hiányoztál!! -mondta.
-Mi?! Mi van?! Hülye vagy?! Van barátnőm...húzz el innen.Amúgy is... már mikor szakítottunk. 2 éve!! na gyorsan húzz el innen.-utasítottam el a ribit.
-Nem megyek el.
-Rendben. Majd akkor más kivisz.;)
-Jaj bébi, tudom hogy kívánsz engem... -majd rám tapadt. Elkezdett csókolgatni.
Lucy oda jött megnézni hogy mi van, megpillantott minket majd sírásba tört ki.
Leszedtem magamról a csajt ki gyömöszöltem és  becsaptam az ajtót, amit utána be is zártam. Lucy alig kapott levegőt a sírástól.
-L-Lucy ez nem az aminek látszik.-mentegetőztem.
-Nem?! Nem?! A szemem előtt csalsz meg?! Sírsz utánam, vissza kapsz majd meg csalsz?! Köszönöm... -zokogott. Közeledtem felé, de szó szerinte el lökött magától.
Próbáltam oda menni hozzá és megcsókolni, de nem jártam sikerrel. Egyszer csak közel kerültem hozzá, megcsókoltam de akkora pofont adott hogy a keze nyoma ott maradt az arcomon.  Meg is értem... vissza kapom, és nem becsülöm meg..
-Hagyjál békén, tűnj a közelemből!! Nem hiszem el. Nem. Ez...ez ez...ez.-sírt.
Néztem ahogy össze töröm a szívét. Nem tehettem semmit, hiszen nem engedett magához 1 méternél közelebb. Legszívesebben megöltem volna magam.
Néztem. Sírni kezdtem én is. Ököllel a falba ütöttem. Nem érdekelt hogy kárt teszek magamban, leszartam. De mért kellett Lucy-vel így bántanom?!
Bele rúgtam az ágyba. Szét törtem a lámpát.Ami a kezem ügyébe került szét törtem. Amit szintén csak nem kellett volna tennem hiszen nagyon megijesztettem szegényt. Ahogy a szoba másik végére kerültem, oda futott az ajtóhoz remegő kezeivel kinyitotta a zárt ajtót majd kifutott. Nem érdekelte hogy megrepedhet a gipsz, csak elakart tűnni mellőlem.  Hirtelen nagy koppanást hallottam. Az ideg szét vetett könyörögtem hogy istenem csak ne essen el...könyörögtem és sírtam. De de igen elesett. Harry-be. Mind a ketten a földön landoltak. Elindultam gyors léptekkel feléjük majd Lucy oda bújt Harry-hez és fejét a vállára hajtotta és ott zokogott.
-Haver, mi a szent szart csináltatok?!-kérdezte idegesen Harry ahogy Lucy-t ölelte.
-Nem a te dolgod.
-Nézz már rá ember. Zokog a félelemtől. Normális vagy?!-ordibált Harry. Erre feljött mind a négy srác. Carrie nem tudom hol van nem is érdekel.  Mind a négy srác Lucy-t vigasztalta.