3.Rész

-Zayn ...ne legyél féltékeny. TÉGED imádlak. És Niall nagyon aranyos volt..
-Ja 'aranyos.
-Nem fogok ezen veszekedni. Mondtam hogy téged szeretlek, de 'női szemmel aranyosnak tartom azt is hogy Niall bevallotta.
Zayn szomorú fejet vágott, és a földet nézte.
-Mivan ha szakítasz majd velem hogy Niall-el lehess?!
-Csak hogy ez nem fog bekövetkezni. Mondtam már. Szeretlek.
-De... mondhatod, lehet hogy így is érzel, de mi van ha ugyan így érzel Niall iránt is?! Csak nem akarod bevallani se nekem, sem magadnak.
-Megint kezded. Ebből volt az a sok vita. Elegem van már. Nincs semmi okod a féltékenységre... de annál jobban féltékenykedsz. Zayn már nagyon unom. Az alatt az 1 év alatt.... nagyon boldog voltam, vagyok is és leszek is, nem hiányzik hogy veszekedjek a pasimmal pont olyan dologról aminek semmi értelme. Szeretem Niall-t de csak mint közeli havert.
-Jó mindegy... nem akarok veszekedni..
-Nem is kellene ha hinnél nekem néha ...
-Na jó, egy kicsit magadra hagylak hogy lenyugodj.
-Ja most itt is hagysz???! Kösz..na akkor menjél... majd el leszek magamba mint az egyedül állók. Nem gond... Ma legalább vissza jön a legjobb barátnőm, és el leszek vele nem hagy majd magamra..
-De én nem így értettem..
-Ja, nem így.. oké azt csinálsz amit akarsz én haza megyek és várom Carri-et.
Elindultam, Zayn utánam. Egyre gyorsabban mentem és elég nagy távolság volt már köztünk Zayn-el. Futott utánam, így hát én is futni kezdtem. Le hagytam, de hallottam hogy kiabálja a nevem. A szememből könnyek csöpögtek, pedig csak kis vita volt az egész. Nem érdekelt, siettem haza. Út közben össze futottam Louval.  Látta hogy csillog a szemem a könnyektől.
-Mi van hugi?! Mi történt?! -kérdezte meglepődve, majd átölelt.
-Semmi...
-Nekem te nem tudsz hazudni. Na mesélj.
Közben elindultunk haza. Út közben meséltem hogy mi a problémám.
-Zayn folyton féltékenykedik holott megmondtam neki hogy őt szeretem, de nem hiszi el.
-És milyen okból féltékenykedik?!-kérdezte Louis.
-Emlékszel amikor Niall szerelmet vallott nekem?!
-Igen, nem is volt olyan régen.
-Na, szóval Zayn azt hiszi hogy Niall-t szeretem, pedig megmondtam neki hogy csak közeli barátként tekintek rá. Zayn attól fél hogy Niall miatt fogok szakítani vele,ami nem következik be. És nem hiszi el... Erre azt mondja hogy egy kicsit magamra hagy hogy megnyugodjak. Én meg mondtam neki hogy persze hagyjon csak magamra. Majd el leszek magamba mint az egyedülállók. Erre azt mondta hogy nem így értette, én meg el jöttem tőle. Futott utánam, de pont most nem hiányzik a társasága...
-Szóval arra féltékeny ami nem is igaz?!
-Ja. De én úgy tudom hogy a párok szoktak hinni egymásnak, de Zayn nem hisz nekem.
-Fél.
-Fél, fél, fél. Mitől?! Megmondtam neki tisztán, érthetően hogy őt szeretem de szinte le se szarja. Azt hiszi hazudok neki.
*Hazaértünk*
Beléptünk az ajtón, és Niall, Harry és Liam jött oda hozzánk. Megjkérdezték mi a baj, de Lou válaszolt helyettem.
-Veszekedtek egy kicsit Zayn-el.
Niall enyhén ökölbe szorította a kezét, majd oda jött és megölelt. Olyan szorosan ölelt... olyan jól esett...
Közben megérkezett Zayn. Egy bazi nagy csokor volt a kezében. Rá pillantottam és elsétáltam a közeléből. Szinte könyörgött hogy bocsájtsak meg neki...de annyira szarul esik hogy nem hisz nekem . Egyre távolodtam tőle míg ő egyre közeledett hozzám.