13.Rész

Vissza mosolyogtam rá, majd elindultunk be a többiekhez.

*Zayn szemszöge*

-Azt hiszem, nem kell sok és végre megint megcsókolhatom. És ha egyszer megint találkozok azzal a libával .... Jó, megtépni nem fogom, mert ellenzem hogy egy férfi meg üt egy lányt... de nem állok jót magamért, az biztos.-mormogtam amire Harry is felfigyelt.

-Mit mondasz haver?! -kérdezte Harry.

-Semmit,semmit.-mondtam.

-Akkor jó.-válaszolta.

*Lucy szemszöge, az én szemszögem*

Úgy döntöttem hogy még elég világos van elmegyek a dokihoz és leszedetem a gipszet a lábamról. Csak Carrie-nek szóltam, majd el is indultam. Kimentem az ajtón amit Louis észrevett, pedig direkt halkan mentem ki. 

-Héé csajszi, hova sietsz?! :D-kérdezte.

-Sehova.-mosolyogtam.

-Na Lucy...hova indultál?!-kérdezett meg engem Lou igen csak komolyan.

-Na jóó...le akarom vetetni a gipszet a lábamról, mivel már nem is fáj, és csak akadályoz.

-Nos, ez esetben elkísérlek, ne hogy történjen veled valami, ha nem gond.-mosolygott.

-Nem, dehogyis. Köszönöm. Nem tudom mennyien mondták már neked, de bazi nagy szíved van. Ezért is imádlak ennyire. Bratyóó.-mosolyogtam rá.

-Hugi.-mondta mosolyogva majd megölelt.

Elindultunk. A lábam miatt 20 perc alatt oda is értünk. Alapba ez egy 10 perces út, de gipszel a lábamon nehéz sétálni.

*Odaértünk*

Bementünk, és köszöntünk. Majd rátértem a lényegre.

-Doki, letudná már szedni  a gipszemet?! -kérdeztem.

-Nem fáj már a lábad?-kérdezte.

-Nem. Már egy ideje nem.

-Azért megvizsgálom. 

Leültem valami ágy féleségre, ahol a lábamat kezdte el vizsgálni. Nem tudom mivel hogy, nem is érdekel csak szabadítson már meg a gipsztől.

-Rendben. A lábad meggyógyult. Mindjárt le is szedjük a gipszet.

Erre felnevettem örömömben. Louis és a doki is furcsán nézett rám, és én csak röhögtem. 

Oda hozott valami cuccot amivel a gipszet szedte le. Egyszer csak éreztem hogy a lábam szabad, és levegőzik. Egyből lábra is ugrottam amit nem kellett volna, hisz még elég érzékeny.

-Auuu.-mondtam kicsit hangosan.

-Mi a baj?!-kapták rám a tekintetüket.

-Semmi semmi.-mehetünk?!

-Persze. -mondta a doki.

-Köszönöm.-mondtam majd elköszöntünk és kiviharzottunk az épületből.

Örömömben megöleltem Lou-t majd elindultunk haza. Így már hogy nincs a lábamon a gipsz sokkal hamarabb haza is értünk.  Amikor bementünk minden szem rám szegeződött és Lou-ra. 

-Hát rajtad nincs gipsz.:O-mondták egyszerre.

-Nem mondjátok?! Tudom.:D -nevettem.

Zayn oda futott hozzám megölelt majd megcsókolt. Egy kicsit elhúzódtam tőle. Vette is a lapot.

-Bocsi, sajnálom, ne haragudj, de már annyira megszoktam hogy izé.... öhh.-mentegetőzött.

-Izéé.-pirultam el.

Mindenki "ujjongani" kezdett míg én megint megcsókoltam Zayn-t. Ahogy észre vettem még Niall is mosolygott. Tiszta Happy lett minden. Legalábbis eddig az.

-Lucy akkor ma eljössz velem arra a titokzatos helyre?! -kérdezte Zayn miközben enyhe csókokat lehelt a számra. 

-El.-mondtam mosolyogva. 

Elindultam leülni a kanapéra. Le is ültem amikor Carrie és Liam félre vonult. 

-Csak okosan.;)-mondtam Carrie-nek viszonozva amit ő mondott nekem amikor még Zayn-el mentem fel a szobába.

*Liam szemszöge*

Imádom Lucy-t mivel ha ő nincs, akkor nincs Carrie sem. Egyszerűen nagyszerű csaj. Meg fogom szerezni minden áron. Majd bevetem minden csávós erőmet hogy levegyem a lábáról. Remélem ő is  így érez irántam mint ahogyan én iránta.. Elkezdtem gondolozni hogy mit is mondjak neki mire eljött a nagy alkalom.

-Nos Carrie... izéé..-nyöszörögtem.