12.Rész

Azt gondoltam, lemegyek a konyhába és felvágom az ereimet. De...de mi van ha...
Elindultam a konyha felé. Fogtam egy kést és a kezemhez közelítettem. Lucy rám ordított hogy ne tegyem. Ránéztem és még jobban sírtam. Megint oda emeltem a kést a kezemhez, de még jobban rám ordított.
-Tedd le az a rohadt kést!!!-ordított.
Az egyetlen akire hallgatok az Lucy. Közeledett felém, majd elvette a kést tőlem, amit utána neki dobott az ablaknak.
-Megőrültél?!-kiabáltak rám a többiek.
-Hagyjatok békén. Az egyetlen akivel beszélni fogok az Lucy.
-Akkor húzz fel a szobába és várj meg ott.-kiabált.
Megértem hogy ilyen "ideges". El csesztem az életét. Már...már csak az tudna megakadályozni hogy ne tegyek kárt magamban ha ő vissza fogad. Bár nem hiszem hogy az lehetséges.
Elindultam fel a szobába. Lucy sírva ült az ágyon.
-Bezárhatom az ajtót?!-kérdeztem.
Nem válaszolt csak bólintott egyet. Leültem mellé az ágyra és meg töröltem könnyes szemeit.
-Ez mire volt jó?! -kérdezte.
-Lucy egy valamit tudnod kell. Nem csaltalak meg. Ő a volt barátnőm volt. Egy pszichopata. Azt sem tudom hogy került ide. Két éve szakítottunk, még jóval azelőtt hogy veled össze jöttem. Mióta szakítottunk, már intézetben is volt, annyira zakkant a csaj.
-Mi?!-kérdezte már nem annyira sírva. Úgy látszik még van remény hogy vissza kapjam.
-Igen. Rühellem a csajt. Nem én csókoltam meg, ő mászott rám amire jöttél te.
-De akkor mért nem beszéltél még nekem róla?!
-Szerinted fel hozom előtted a csajt, hogy régen vele jártam?! Ezzel  a hülye tyúkkal?! Így is örülök hogy szóba állsz velem. Na meg azért sem említettem, mert nem gondoltam volna, hogy ki kerül az intézetből. Sőt, azt gondolom hogy idefelé az összes sarkon leállt.
-Akkor még mindig engem szeretsz?!-kérdezte.
-Eddig is téged szerettelek, és téged is foglak.
*Csend*
-Ne haragudj rám, ez miatt a sarki miatt. Szeretlek!!!
-Ez megváltoztatja a dolgot... de ....még kell egy kis idő.
-Öhmm...ha van esély hogy vissza kapjalak,akkor várok.
-Köszönöm.-mosolygott, majd kiment az ajtón.
Követtem én is. A lépcsőnél megállt  mert hallotta hogy jövök és megvárt.
-De azért ígérd meg, kárt nem teszel magadban.-mondta komoly fejjel.
-Meg ígérem!! -adtam a komoly választ.
Tovább mentünk, majd Carrie közeledett felénk.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Asszem' igen.-mondtam.
-Jól van.:))-mosolygott.
* Lucy vagy is az én szemszögem*
Eléggé meglepett hogy egy csaj állít be az ajtónkba, aki Zayn-t keresi. Miután meg meglátja, lecsókolja. Igen csak furcsán éreztem magam. Nem tudtam mi van, de Zayn-el megbeszéltük a dolgokat.
Meg néztem az időt és már Délután 5 óra.
Kéne enni valamit, korog a gyomrom. Oda sétáltam Niall-hez és ettem a kajájából egy kicsit. Hogy megköszönjem adtam egy puszit az arcára. Nyújtotta még hogy vegyek, de nem veszem el tőle. Ha kell elmegyek a boltba  venni olyan kaját mint amilyet ő eszik, de nem veszem el tőle. Úgy is olyan kis haspók.
-Lucy, akkor ma nem is megyünk el este?!-kérdezte tőlem Zayn.
-Halasszuk el. Rendben?!-adtam a választ.
-Izé..... hhhhhhhhh-sóhajtott.
-Már nem lehet vissza mondani?-kérdeztem.
-De...de.-mondta.
-Akkor?!-kérdeztem.
-Csak annyira vártam már. ... és most el sem megyünk.:(
-Jó, akkor el megyünk.-mondtam majd elsétáltam onnan. Kimentem az udvarra ahova jött utánam Niall is.
*Niall szemszöge*
Kimentem Lucy után az udvarra. Majd bejövök ha magányra van szüksége. Addig is nem hagyom magára.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Ááá, semmi. Csak már annyira .idegesít hogy Zayn-el ennyit veszekszünk. Egy pár nem szakít ennyiszer, majd jön újra össze.-mondta unottan.
-De szereted még nem?!
-Persze hogy szeretem, mindig is szerettem. Csak már ...
-Kicsit furcsa hogy ennyit veszekedtek.-mondtam.
-Hát ja.
-Én nem veszekednék veled.Sőt, mindent megadnák neked.
-Niall ne kezdjük oké?! Aranyos vagy, imádlak de... még mindig Zayn-t szeretem és azt hiszem fogom is.
-Hát jó. Én tudok várni. De ha szükséged van rám, csak szólj.-mondtam elkeseredetten. Lucy oda hajolt hozzám majd megölelt.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva.