15.Rész

*Ez a látvány fogadott minket* 

-Úr isten..:O Ezt mind te csináltad?! -néztem tátott szájjal.

-Igen. Vagy is csak..én szerveztem. Tetszik?!

-Te hülye vagy?! Életemben nem tett meg értem egy srác sem ennyi munkát. Eddig egy sem pazarolt rám ennyi időt..Köszönöm.♥-öleltem, majd csókoltam meg Zayn-t.

-De hiszen ez még semmi.-mondta mosolyogva.

-Micsoda?!-néztem rá bambán.

-Gyere.-fogta meg a kezem és elkezdett oda vonszolni az Eiffel toronyhoz. 

-A legtetején fogunk vacsorázni.-jelentette ki magabiztosan egy szexi mosoly kíséretében.

-Istenem de aranyos vagy...♥

-Nem! Itt aki aranyos az csak is te vagy. -kacsintott. 

Felmentünk a tetejére. Minden nagyon világos volt, alig láttam valamit, de megérte  szinte semmit sem látni. Már csak azért is mert Zayn-el lehettem. Körbe néztem, gyönyörködtem a csodás kilátásban egy darabig majd Zayn kihúzta nekem a széket.

-Tessék hölgyem.-bohóckodott.

Ezen muszáj volt röhögnöm, hisz olyan viccesen adta az egészet elő..

Mind a ketten helyet foglaltunk a már megterített asztalnál, majd nem enni hanem beszélgetni kezdtünk egy kicsit.

-Figyelj, én nagyon sajnálom hogy mostanában ennyit veszekedtünk ... szeretlek. De bele gondoltam abba hogy el fogsz hagyni Niall miatt. Szinte csak ezen volt az a sok értelmetlen vita. Féltem, és még félek is hogy ha a kapcsoltunk majd véget ér, az mind Niall miatt lesz. Jó haverom meg minden, de... félek. Egyszerűen félek. 

-Zayn én..-fejeztem volna be a mondatom csak Zayn nem engedte.

-Nem kell mondanod. Meg jegyeztem. Csak is engem szeretsz és Niall-t csak közeli barátként szereted. Egyszer elveszítettelek, ez miatt, most már a fejemben fogom azt tartani, amit mondtál. 

-Igen de..mi van ha megint össze fogunk veszni?! És ... megint az lesz hogy mindegyikőnk kárt akar majd tenni magában?!

-Ilyen több nem lesz.-mondta.

-Hát nagyon remélem is..-vágtam szomorú arcot.

-Naa. Héé, ez most nem a sírás ideje. -mondta majd felállt a székről oda jött és letérdelt. 

-Nézz rám.-mondta mire én enyhe mosolyt küldtem felé. Közeledett felém majd megcsókolt.

Vissza tért az eredeti helyére leült majd elkezdtünk vacsorázni. 

-Ez isteni finom.-mondtam már az első falatnál.

-Köszönöm, én főztem.

Félrenyeltem a falatot ezért szét köhögtem a fejem.

-Micsoda?! Te ilyen jól főzöl?!-kérdeztem meglepődötten.Nem mintha nem tudtam volna hogy jól főzöl ...de eddig... valahogy más volt..

-Igen. Ezek szerint tudok főzni...-mosolygott.

-Hogy lehet hogy erről én nem tudtam?!-kérdeztem értetlenül majd felvetem a szalvétám és megtöröltem benne  a számat. 

-Hát.. nem tudhattad. Már egy ideje főző tanfolyamra jártam, hogy le tudjalak majd nyűgözni. -mondta írtó cukin.

-Istenem.-mosolyogtam egy kis elérzékenyülés közepette.

-Mi a baj?!-kérdezte.

-Semmi, csak te annyi mindent megtettél értem..és,én ezt még csak viszonozni sem tudom. 

-Nem. Te már régen viszonoztad. Itt vagy nekem, nem is tudom már hány esélyt adtál, pedig hányszor elcsesztem. 

-De az nem olyan ... azt azért tettem mert szeretlek.-válaszoltam.

-Dede, pontosan olyan.-válaszolt. -Szerinted miért imád téged több millió lány?! Mért tekint fél világ a példaképének téged?-kérdezte tőlem Zayn.

-Hát mert veled vagyok...másért nem.-mondtam elkeseredve.

-Ez nem igaz!! Azért imád annyi lány, és fiú mert csodálatos vagy, imádni való. 

-Nem, nem hiszem, sőt tudom hogy nem.-mondtam.

-Nem hiszed el?! Akkor várj egy percet ki írom Twiterre hogy ki imád/rajong érted és miért.;) Majd meglátod hogy nekem lesz igazam.-mondta majd elővette a telefonját. Elkezdte pötyögtetni én addig csak ettem.

-Kész is. Pár perc múlva rájössz hogy nekem volt igazam.-mondta magabiztosan.

Zayn megint megnézte amit kiírt és minden "komi" csak pozitív volt.

Állt benne olyan hogy én vagyok a példaképük, imádnak mert gyönyörű vagyok, imádnak mert aranyos, kedves vagyok. Az örömtől a könnyeim össze gyűltek. Elkezdtem könnyezni amire Zayn csak mosolygott, hiszen tudta hogy ezek örömkönnyek. 

-Látod??!...megmondtam hogy imádnak téged, és nem azért mert velem vagy.

-De ha nem lennék veled, nem is ismernének.-mondtam.

Hidd el, valami úton,-módon biztos hogy ismernének.-mondta mosolyogva.

14.Rész

-Mond.-mosolygott.
-Hát őő.-ismét csak nyöszörögtem.
-Ugye nem zavar ha ide költözöm egy darabig?!-kérdezte mosolyogva, amiben én olyan szinten elmerültem hogy kikapcsolt az agyam. Nem hallottam semmit, csak néztem a gyönyörű szép szemeit, csak néztem a mosolyát ám hirtelen megpuszilt. Észhez tértem.
-Meddig nem voltam itt?-kérdeztem.
-Háát, elég sokáig. És ne haragudj, a puszi csak azért volt, hogy megint adj életjelet.-nevetett.
-Csak.-suttogtam szomorúan.
-Tessék?!-kérdezte.
-Ja semmi.-mosolyogtam.
-Akkor jó. Na és miről szeretnél velem beszélni?!-kérdezte tőlem.
-Hát, igazándiból arról, hogy lenne-e kedved jobban megismerni egymást.
-Igen persze, izgi dolognak hangzik.-mosolygott.
-Oké.Ki kezd?!-kérdeztem.
-Kezdj te. Kérdezz tőlem és én őszintén válaszolok.-mondta.
-Okéé. Öhm...eddig hány barátod volt?!
-Őszintén?! Komoly kapcsolatom csak kettő volt. Rövidebb meg csak egy. De éppen elég volt az is ...
-Miért?!:O
-Hát hosszú sztori. A srác mindig megvert, szidott...
-Te ezt mind átélted hol ott meg sem érdemelted?! :O
-Igen. De már nem izgat. Új életet kezdtem. A srác börtönben van ez miatt, szóval, nem tud bántalmazni soha többé, mivel életfogytiglant kapott. De nem csak az én bántalmazásomért. Lopott, bankot rabolt. De min ezt azután hogy szakítottunk. Persze kivéve a bántalmazást. Még mindig meg van az  egyik sebem.-mondta majd megmutatta a bokáján lévő elég nagy sebet.
-Nagyon sajnálom.-mondtam szomorúan.
-Hát köszönöm, de....lényegében már megszoktam hogy mindig üt. Már..már olyan szinten bántalmazott hogy a hajamtól fogva húzott végig a földön. Persze amikor vissza ütöttem akár milyen erősen is mindig elkezdett fojtogatni. Szóval nem nagyon tudtam védekezni.
-Úristen, te miken mehettél akkor keresztül..-mondtam.
-Hát... már többet nem fogok. Legalábbis remélem. De oké most én jövök. Öhhmmm...tegyyük fel hogy van egy híres barátnőd. Nagyon szereted, de ő ezt nem annyira szóval viszonozza de nem ANNYIRA...elhagynád egy átlagos lányért?! Aki igazán szeret téged, aki igazán megbecsül?!
-Persze. Vagy is hát nem csak otthagynám. Megbeszélném vele a dolgokat. És utána ha le van rendezve utána egy kis ismerkedés, aztán lecsapok.-mosolyogtam.
-Hahaha.:) Oké, most akkor megint te jössz!mondta.
-Nem bánod ha kipróbálok rajtad valamit?!
-Okéé.-mondta kicsit meglepetten.
Közel hajoltam hozzá és egy enyhe csókot leheltem a szájára, többször is egymás után.
Pár percig néma csend. A csendet a többiek törik meg.
-Hé skacok, nem akartok lejönni medencézni egyet?!-ordibáltak fel az emeletre.
-Nos neked van kedved?!-kérdeztem Carrie-t aki válaszol bólintott egyet.
Le siettünk a többiekhez. Louis, Niall, Harry már a medencében voltak csak Lucy és Zayn nem. Gondolom azért mert ők mennek majd a randira pár perc, vagy óra múlva, ezért nem akarnak vizesek lenni. Kimentünk az üvegajtón, majd ruhástól bele ugrottunk a vízbe. Lényegében elvoltunk magunkba, nevettünk sokat, viccelődtünk, és gyerekeskedtünk.
*Lucy szemszöge, az én szemszögem*
Zayn behívott a lakásba, és megcsókolt. Vissza csókoltam amire ő elmosolyodott a csók közben. Amikor már befejeztük a smacizást elkezdtünk készülődni a randira. 1 óra alatt kész is lettem ami igazából elég nagy ritkaság, de most össze kaptam magam. A randira ezt a ruhát és a kiegészítő(ket)  választottam magamnak:

*A ruha,a cipő és a kiegészítők*

Még egy kis sminket dobtam magamra majd bejelentettem hogy kész vagyok. 

Zayn is nagyon dögösen nézett ki. Amikor meglátott úgy nézett rám mint aki egy álomvilágban van jelen pillanatban.Ettől mosolyra húzódott a szám.

-Te mese szép vagy.-nézett végig rajtam egy nagy mosoly kíséretével.

-Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki.-jegyeztem meg. 

Elindultunk. Zayn egy limuzint hívott nekünk, hol ott van kocsink. Azt mondta hogy így romantikusabb az egész. Végül is igaza volt. Beszálltunk a limuzinba majd elindultunk. 

-És hova megyünk?!-kérdeztem tőle.

-Azt majd meglátod. De mindenesetre remélem tetszeni fog!!-adta a választ.

-Ne aggódj, biztos hogy tetszeni fog.-mosolyogtam. 

A limuzin egyszer csak lassítani kezdett. Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és a látványtól nyitva maradt a szám, a szemeim nagyra nyíltak,  és csak álltam mereven a gyönyörű szép helyet bambulva. 

13.Rész

Vissza mosolyogtam rá, majd elindultunk be a többiekhez.

*Zayn szemszöge*

-Azt hiszem, nem kell sok és végre megint megcsókolhatom. És ha egyszer megint találkozok azzal a libával .... Jó, megtépni nem fogom, mert ellenzem hogy egy férfi meg üt egy lányt... de nem állok jót magamért, az biztos.-mormogtam amire Harry is felfigyelt.

-Mit mondasz haver?! -kérdezte Harry.

-Semmit,semmit.-mondtam.

-Akkor jó.-válaszolta.

*Lucy szemszöge, az én szemszögem*

Úgy döntöttem hogy még elég világos van elmegyek a dokihoz és leszedetem a gipszet a lábamról. Csak Carrie-nek szóltam, majd el is indultam. Kimentem az ajtón amit Louis észrevett, pedig direkt halkan mentem ki. 

-Héé csajszi, hova sietsz?! :D-kérdezte.

-Sehova.-mosolyogtam.

-Na Lucy...hova indultál?!-kérdezett meg engem Lou igen csak komolyan.

-Na jóó...le akarom vetetni a gipszet a lábamról, mivel már nem is fáj, és csak akadályoz.

-Nos, ez esetben elkísérlek, ne hogy történjen veled valami, ha nem gond.-mosolygott.

-Nem, dehogyis. Köszönöm. Nem tudom mennyien mondták már neked, de bazi nagy szíved van. Ezért is imádlak ennyire. Bratyóó.-mosolyogtam rá.

-Hugi.-mondta mosolyogva majd megölelt.

Elindultunk. A lábam miatt 20 perc alatt oda is értünk. Alapba ez egy 10 perces út, de gipszel a lábamon nehéz sétálni.

*Odaértünk*

Bementünk, és köszöntünk. Majd rátértem a lényegre.

-Doki, letudná már szedni  a gipszemet?! -kérdeztem.

-Nem fáj már a lábad?-kérdezte.

-Nem. Már egy ideje nem.

-Azért megvizsgálom. 

Leültem valami ágy féleségre, ahol a lábamat kezdte el vizsgálni. Nem tudom mivel hogy, nem is érdekel csak szabadítson már meg a gipsztől.

-Rendben. A lábad meggyógyult. Mindjárt le is szedjük a gipszet.

Erre felnevettem örömömben. Louis és a doki is furcsán nézett rám, és én csak röhögtem. 

Oda hozott valami cuccot amivel a gipszet szedte le. Egyszer csak éreztem hogy a lábam szabad, és levegőzik. Egyből lábra is ugrottam amit nem kellett volna, hisz még elég érzékeny.

-Auuu.-mondtam kicsit hangosan.

-Mi a baj?!-kapták rám a tekintetüket.

-Semmi semmi.-mehetünk?!

-Persze. -mondta a doki.

-Köszönöm.-mondtam majd elköszöntünk és kiviharzottunk az épületből.

Örömömben megöleltem Lou-t majd elindultunk haza. Így már hogy nincs a lábamon a gipsz sokkal hamarabb haza is értünk.  Amikor bementünk minden szem rám szegeződött és Lou-ra. 

-Hát rajtad nincs gipsz.:O-mondták egyszerre.

-Nem mondjátok?! Tudom.:D -nevettem.

Zayn oda futott hozzám megölelt majd megcsókolt. Egy kicsit elhúzódtam tőle. Vette is a lapot.

-Bocsi, sajnálom, ne haragudj, de már annyira megszoktam hogy izé.... öhh.-mentegetőzött.

-Izéé.-pirultam el.

Mindenki "ujjongani" kezdett míg én megint megcsókoltam Zayn-t. Ahogy észre vettem még Niall is mosolygott. Tiszta Happy lett minden. Legalábbis eddig az.

-Lucy akkor ma eljössz velem arra a titokzatos helyre?! -kérdezte Zayn miközben enyhe csókokat lehelt a számra. 

-El.-mondtam mosolyogva. 

Elindultam leülni a kanapéra. Le is ültem amikor Carrie és Liam félre vonult. 

-Csak okosan.;)-mondtam Carrie-nek viszonozva amit ő mondott nekem amikor még Zayn-el mentem fel a szobába.

*Liam szemszöge*

Imádom Lucy-t mivel ha ő nincs, akkor nincs Carrie sem. Egyszerűen nagyszerű csaj. Meg fogom szerezni minden áron. Majd bevetem minden csávós erőmet hogy levegyem a lábáról. Remélem ő is  így érez irántam mint ahogyan én iránta.. Elkezdtem gondolozni hogy mit is mondjak neki mire eljött a nagy alkalom.

-Nos Carrie... izéé..-nyöszörögtem.

12.Rész

Azt gondoltam, lemegyek a konyhába és felvágom az ereimet. De...de mi van ha...
Elindultam a konyha felé. Fogtam egy kést és a kezemhez közelítettem. Lucy rám ordított hogy ne tegyem. Ránéztem és még jobban sírtam. Megint oda emeltem a kést a kezemhez, de még jobban rám ordított.
-Tedd le az a rohadt kést!!!-ordított.
Az egyetlen akire hallgatok az Lucy. Közeledett felém, majd elvette a kést tőlem, amit utána neki dobott az ablaknak.
-Megőrültél?!-kiabáltak rám a többiek.
-Hagyjatok békén. Az egyetlen akivel beszélni fogok az Lucy.
-Akkor húzz fel a szobába és várj meg ott.-kiabált.
Megértem hogy ilyen "ideges". El csesztem az életét. Már...már csak az tudna megakadályozni hogy ne tegyek kárt magamban ha ő vissza fogad. Bár nem hiszem hogy az lehetséges.
Elindultam fel a szobába. Lucy sírva ült az ágyon.
-Bezárhatom az ajtót?!-kérdeztem.
Nem válaszolt csak bólintott egyet. Leültem mellé az ágyra és meg töröltem könnyes szemeit.
-Ez mire volt jó?! -kérdezte.
-Lucy egy valamit tudnod kell. Nem csaltalak meg. Ő a volt barátnőm volt. Egy pszichopata. Azt sem tudom hogy került ide. Két éve szakítottunk, még jóval azelőtt hogy veled össze jöttem. Mióta szakítottunk, már intézetben is volt, annyira zakkant a csaj.
-Mi?!-kérdezte már nem annyira sírva. Úgy látszik még van remény hogy vissza kapjam.
-Igen. Rühellem a csajt. Nem én csókoltam meg, ő mászott rám amire jöttél te.
-De akkor mért nem beszéltél még nekem róla?!
-Szerinted fel hozom előtted a csajt, hogy régen vele jártam?! Ezzel  a hülye tyúkkal?! Így is örülök hogy szóba állsz velem. Na meg azért sem említettem, mert nem gondoltam volna, hogy ki kerül az intézetből. Sőt, azt gondolom hogy idefelé az összes sarkon leállt.
-Akkor még mindig engem szeretsz?!-kérdezte.
-Eddig is téged szerettelek, és téged is foglak.
*Csend*
-Ne haragudj rám, ez miatt a sarki miatt. Szeretlek!!!
-Ez megváltoztatja a dolgot... de ....még kell egy kis idő.
-Öhmm...ha van esély hogy vissza kapjalak,akkor várok.
-Köszönöm.-mosolygott, majd kiment az ajtón.
Követtem én is. A lépcsőnél megállt  mert hallotta hogy jövök és megvárt.
-De azért ígérd meg, kárt nem teszel magadban.-mondta komoly fejjel.
-Meg ígérem!! -adtam a komoly választ.
Tovább mentünk, majd Carrie közeledett felénk.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Asszem' igen.-mondtam.
-Jól van.:))-mosolygott.
* Lucy vagy is az én szemszögem*
Eléggé meglepett hogy egy csaj állít be az ajtónkba, aki Zayn-t keresi. Miután meg meglátja, lecsókolja. Igen csak furcsán éreztem magam. Nem tudtam mi van, de Zayn-el megbeszéltük a dolgokat.
Meg néztem az időt és már Délután 5 óra.
Kéne enni valamit, korog a gyomrom. Oda sétáltam Niall-hez és ettem a kajájából egy kicsit. Hogy megköszönjem adtam egy puszit az arcára. Nyújtotta még hogy vegyek, de nem veszem el tőle. Ha kell elmegyek a boltba  venni olyan kaját mint amilyet ő eszik, de nem veszem el tőle. Úgy is olyan kis haspók.
-Lucy, akkor ma nem is megyünk el este?!-kérdezte tőlem Zayn.
-Halasszuk el. Rendben?!-adtam a választ.
-Izé..... hhhhhhhhh-sóhajtott.
-Már nem lehet vissza mondani?-kérdeztem.
-De...de.-mondta.
-Akkor?!-kérdeztem.
-Csak annyira vártam már. ... és most el sem megyünk.:(
-Jó, akkor el megyünk.-mondtam majd elsétáltam onnan. Kimentem az udvarra ahova jött utánam Niall is.
*Niall szemszöge*
Kimentem Lucy után az udvarra. Majd bejövök ha magányra van szüksége. Addig is nem hagyom magára.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Ááá, semmi. Csak már annyira .idegesít hogy Zayn-el ennyit veszekszünk. Egy pár nem szakít ennyiszer, majd jön újra össze.-mondta unottan.
-De szereted még nem?!
-Persze hogy szeretem, mindig is szerettem. Csak már ...
-Kicsit furcsa hogy ennyit veszekedtek.-mondtam.
-Hát ja.
-Én nem veszekednék veled.Sőt, mindent megadnák neked.
-Niall ne kezdjük oké?! Aranyos vagy, imádlak de... még mindig Zayn-t szeretem és azt hiszem fogom is.
-Hát jó. Én tudok várni. De ha szükséged van rám, csak szólj.-mondtam elkeseredetten. Lucy oda hajolt hozzám majd megölelt.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva.

11.Rész

-Oké, mehettek.-mondta a srácoknak Paul.
Mindenki kivágtatott a stúdióból a dolgára. Mielőtt Zayn ide ért volna hozzám mondtam Carrie-nek hogy szerintem egy darabig nem fogunk találkozni úgy hogy elköszöntem tőle.
-Csak okosan.;)-mondta.
-Hahaha.:D
-Biztos el leszel a srácokkal?!-kérdeztem.
-El hát.;) Ti meg érezzétek jól magatokat. ;)
-Meg lesz. Sziaa.
Ahogy ezt kimondtam Zayn ölelt meg hátulról. Megfordultam, és ő meg meg akart csókolni, de elfordultam.
-Most ne.
-Mért?!O.o
-Nem tudom.
-Akkor?!-kérdezte, majd közel hajolt és megcsókolt.
Niall épp a közelben volt, és látta az egészet. Látszatra nem esett neki jól... de hát, szeretem Niall-t de nem szerelemből. Érdekel mit gondol meg minden, de szeretem Zayn-t, és a Zayn megcsókol, nyilván vissza csókolok.
-Akkor most elmegyünk sétálni?! -kérdezte Zayn.
-Azt hittem folytatni akarod ott ahol abba hagytuk. De mehetünk.
-Ááá, tudod mit?! Nem fontos a séta.;$
-Gondoltam.:D
Elindultunk haza. A többiek nem voltak sehol, biztos elmentek a dolgukra.
Lassacskán haza is értünk. Senki sem volt otthon. Elindultam a konyha felé, de Zayn megfogta a kezem.
-A-a. Majd ha megvalósult az ígéreted.-mondta.
-Hát jó.
Megcsókolt, és közben fel vitt a szobába. Lefektetett az ágyra és a nadrág gombját gombolta ki amikor csörgött a telefonja. Neki dobta a falnak.
-Most nem fognak megzavarni.-gúnyolódott.
A nadrágja már nem volt rajta csak a boxere. 1 perc múlva már a pólója is a földön hevert. Amikor jött volna lefelé az alsó gatya is kopogtak az ajtónkon. Zayn kikiabált hogy most nem érünk rá. Annál inkább kopogtak.
-Hagyd, majd én lerendezem.-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Mit csináltok?! -kérdezte Harry.
-Beszélgetünk. Mert?!
-Csak kíváncsi voltam..-mondta.
-Zayn hol van??-kérdezte.
-A fürdőben.
-És miért?!-kérdezte perverzül.
-Mit tudjam én?!-mondtam idegesen.
-Oké, csak ennyit akartam. Majd beszélünk.
Ezzel elsétált az ajtótól. Becsuktam az ajtót majd megint kopogott valaki.
Megint ki nyitottam. Egy csaj volt az.
-Szia, ki vagy és mit keresel itt?! -kérdeztem meglepetten.
-Zayn-t.
-Mert?!O.o
-Mert.;D
-Chhh.-néztem végig rajta.-Mindjárt szólok neki...
-Hajrá.-mondta.
Becsaptam előtte az ajtót majd Zayn-t szólítottam.
-Zayn, téged keresnek.
-Ki az?!
-Nem tudom egy csaj...
-Mi van?! Mit keres itt?!
-Mi van?! -vágtam értetlen fejet.
-Semmi semmi, gondolom csak egy ismerős.-mentegetőzött.
-Jól van.-válaszoltam.
Zayn az ajtóhoz sétált majd kinyitotta azt.
*Zayn szemszöge*
Ide jött a volt csajom. Nagyon jó. Most békültem ki Lucy-vel most biztos megint szakítani fog velem. Le kell tagadnom hogy ismerem a csajt.
-Te meg mit keresel itt?!-kérdeztem a volt csajomat.
-Téged. Hiányoztál!! -mondta.
-Mi?! Mi van?! Hülye vagy?! Van barátnőm...húzz el innen.Amúgy is... már mikor szakítottunk. 2 éve!! na gyorsan húzz el innen.-utasítottam el a ribit.
-Nem megyek el.
-Rendben. Majd akkor más kivisz.;)
-Jaj bébi, tudom hogy kívánsz engem... -majd rám tapadt. Elkezdett csókolgatni.
Lucy oda jött megnézni hogy mi van, megpillantott minket majd sírásba tört ki.
Leszedtem magamról a csajt ki gyömöszöltem és  becsaptam az ajtót, amit utána be is zártam. Lucy alig kapott levegőt a sírástól.
-L-Lucy ez nem az aminek látszik.-mentegetőztem.
-Nem?! Nem?! A szemem előtt csalsz meg?! Sírsz utánam, vissza kapsz majd meg csalsz?! Köszönöm... -zokogott. Közeledtem felé, de szó szerinte el lökött magától.
Próbáltam oda menni hozzá és megcsókolni, de nem jártam sikerrel. Egyszer csak közel kerültem hozzá, megcsókoltam de akkora pofont adott hogy a keze nyoma ott maradt az arcomon.  Meg is értem... vissza kapom, és nem becsülöm meg..
-Hagyjál békén, tűnj a közelemből!! Nem hiszem el. Nem. Ez...ez ez...ez.-sírt.
Néztem ahogy össze töröm a szívét. Nem tehettem semmit, hiszen nem engedett magához 1 méternél közelebb. Legszívesebben megöltem volna magam.
Néztem. Sírni kezdtem én is. Ököllel a falba ütöttem. Nem érdekelt hogy kárt teszek magamban, leszartam. De mért kellett Lucy-vel így bántanom?!
Bele rúgtam az ágyba. Szét törtem a lámpát.Ami a kezem ügyébe került szét törtem. Amit szintén csak nem kellett volna tennem hiszen nagyon megijesztettem szegényt. Ahogy a szoba másik végére kerültem, oda futott az ajtóhoz remegő kezeivel kinyitotta a zárt ajtót majd kifutott. Nem érdekelte hogy megrepedhet a gipsz, csak elakart tűnni mellőlem.  Hirtelen nagy koppanást hallottam. Az ideg szét vetett könyörögtem hogy istenem csak ne essen el...könyörögtem és sírtam. De de igen elesett. Harry-be. Mind a ketten a földön landoltak. Elindultam gyors léptekkel feléjük majd Lucy oda bújt Harry-hez és fejét a vállára hajtotta és ott zokogott.
-Haver, mi a szent szart csináltatok?!-kérdezte idegesen Harry ahogy Lucy-t ölelte.
-Nem a te dolgod.
-Nézz már rá ember. Zokog a félelemtől. Normális vagy?!-ordibált Harry. Erre feljött mind a négy srác. Carrie nem tudom hol van nem is érdekel.  Mind a négy srác Lucy-t vigasztalta.

Sziasztook!!

Sziasztook! Először is köszönöm hogy ennyien olvassátok a blogomat. :) Nekem már ez is sokat jelent, de az még többet jelentene ha feliratkoznátok rendszeres olvasónak. :) ♥ Köszönöm a sok komit, várom a kövi részekhez is!! :D Nagyon jól esik hogy van aki értékeli azt amit írok. I ♥ Directioners. ! :) Byee. :) 

10.Rész

-Hogy rohadjon meg az a nyomorék találkozás.-mérgelődött.
-Naaaaaaaaa.-mondtam Zayn-nek de nem hisztérikából, hanem hogy ne beszéljen így, és ne gondolja ezt.
-Mindig közbe jön valami.-idegeskedett.
-Nyugi van.-mosolyogtam.
-Hogy lennék nyugodt, amikor nem élhetem a saját életemet?! Paul is... már elegem van abból hogy mindig ugráltat. Most kihagyom a kis találkát.-mondta Zayn. Az ideg majd nem szét robbantotta a fejét.
-Majd folytatjuk.-nyugtatgattam.
-Ezt ígérd meg. ;)
-Megígérem.;)
-Most már jobb. De akkor sem megyek el arra a nyomorék találkozásra.
-Zayn, menj el.
-Nem.
-Zayn.
-Nem.
-És ha elmegyek veled?! Meg lesz az a kis séta, le a földszintig.
-Még az irritáló dolgokat is viccessé teszed. Nem véletlenül imádlak.-mondta majd oda jött és megcsókolt.-Úgy már elmegyek. ;D
-Na akkor menj. Majd oda megyek utánatok.
*Lentről: SIESS MÁR ZAYN" kiabálást hallottunk*
-Oké, de akkor gyere majd.;)
-Megyek, csak menj már.:D -nevettem.
Kinyitotta a zárt ajtót majd lement. Még a földszintről kiabált egyet: "Szia Lucy, majd gyere!!"
-Menj már.-kiabáltam utána.
Így is tett. Az ajtó becsukódott és Carrie jött fel hozzám.
-Van kedved eljönni majd velem a srácok után?! -kérdeztem Carrie-t aki rögtön igent válaszolt.
-Szuper. Öltözz, mindjárt indulunk.
Mind a ketten neki álltunk öltözni. Kerestem a megfelelő ruhát. Mivel amúgy is meleg van ez mellett döntöttem:

 *A ruha*

Egy kicsit nehezen, de felvettem a ruhát. Gipszezett lábbal nagyon jól áll. -nézegettem magamat a tükörben. Carrie oda jött és nevetett egyet majd vissza ment öltözni. Kész lett. Ő ezt a ruhát választotta magának: 

*A ruhája*

-Remek. Már csak ki sminkelem magam, gondolom te is, és mehetünk is.

-Én már végeztem. Kisminkeltem magam.-mondta.

-Jaaa, akkor már csak rám kell várni. Gyors leszek.-mondtam

Kb 10 perc alatt kész is lettem és elindultunk. Most mankóval mentem hogy ne keljen rá támaszkodnom a legjobb barátnőmre. Mindenki megbámult. Mondjuk egy kicsit már megszoktam mivel Zayn a pasim, és hát.... amolyan "híresség" lettem én is. Viszont Carrie nem szokta még meg és elég furcsa volt neki, hogy pár lány, és fiú autógrammot és közös képet kért tőlünk. 

Miután lerendeztük az úgy nevezett "rajongókat" lassacskán oda is értünk az épülethez, amibe a fiúk jelenleg vannak. A bejáratot őrök védték, de mivel engem már ismernek beengedtek. Carrie-t nem nagyon akarták beengedni először, de mondtam nekik hogy velem van. 

*Az épületben*

-Basszus, hisz ez egy palota*.*-nézett körbe Carrie.

-Tudom, csoda szép igaz?!

-Az.-gyönyörködött a házban. 

Oda értünk a fiúk "szobájába". Direkt úgy lopakodtunk be hogy a fiúk ne vegyenek észre. Egészen addig bujkáltunk, amíg szünetet nem tartottak. A fiúk a szünetben elmentek a büféhez. Zayn háttal állt az ablaknál, és cigizett. Oda lopakodtam halkan hozzá és hátulról átöleltem majd így szóltam:

-Na ki van itt?! :D 

Megfordult és egy nagy nevetést küldött felém. 

-Na végre már hiányoztál. ♥ -mondta majd megcsókolt.

-Hisz alig voltunk távol egymástól.:O-mondtam.

-Már akkor hiányoztál, amikor kiléptem az ajtón.-válaszolta majd megint megcsókolt. Eldobta a cigit, majd vissza mentünk a többiekhez. Köszöntem nekik, majd vége lett a fiúk szünetének. Be mentek a stúdióba, és elkezdtek énekelni. Zayn folyamatosan engem bámult amitől rám jött a mosolyoghatnék. Mosolyogtam is elég sokáig majd észre vettem hogy egy ideje Niall is engem néz. Nem akartam feltűnően őt figyelni ezért éppen csak rá is villantottam egy széles mosolyt. 

*Befejezték a számot*

Carrie és én tapsolni és sikítozni kezdtünk amitől a fiúk nevetni kezdtek. 

9.Rész

Elkezdett levetkőzni de megállítottam.
-Még ne Zayn.
-De hát..
-Még ne!
-Jó oké, nem akarlak megint elveszíteni ezért engedelmeskedem neked.
Vissza vette a pólóját, /amit azért eléggé sajnáltam/, és felsegített az ágyról. Le vitt a földszintre. Mindenki ott volt. Leültünk  a kanapéra és Harry perverz fejjel megkérdezte hogy mit csináltunk odafent.
-Semmi közöd.-nevetett Zayn.
-Óhóhóhóóóó...csak nem?!-nevettek mindannyian, kivéve Niall-t.
-Nem.-mondtam komoly fejjel.
Niall elindult a hűtő felé.
-Hé Niall!!! Hoznál nekem is valami kaját?!-kérdeztem.
-Persze.-válaszolt.
-Köszönteeeeeeeem.-bohóckodtam.
-Lucy, majd szeretnék veled beszélni.-mondta nekem Zayn.
-Mit vétettem?!-nevettem.
-Semmit, semmit, csak majd akarok veled beszélni.;)
-Ömm..okay.
Niall már ide hozta nekem a kaját. Mire bele haraptam volna Zayn beleharapott.
-Heeey. Az az enyém!!-vágtam éhes fejet.
Oda hajolt hozzám és megcsókolt úgy hogy még a szájában volt a kaja.
-Eeeeeeeeeeeeee.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Muhahahahahha.-nevetett.
Niall ilyen "hülye seggfej" fejjel nézett Zayn-re, bár Zayn nem vette észre. Én viszont igen...
Próbáltam nem elrontani a hangulatot, ezért meg sem szólaltam.
-Ki jönnél egy kicsit?!-kérdezte tőlem Zayn.
-Aha.
Majd felemelt és kivitt.
-Na mi van?!:)-kérdeztem.
-El szeretnélek vinni téged valahova.
-Hova?!
-Az titok.
-Mond már eel.:)
-Nem. Titok.
-Okéé... És mikor?!
-Még ma.
-Hiszen három óra.
-Este megyünk.
-Őőő..
-Nem szeretnél jönni?!:O
-De...de...
-De mi?! :o
-Semmi. Szívesen megyek..;)
-Oké.:D Ajánlom is.:D És kérdeznék még valamit.
-Hm?!
-Amikor fent voltunk....mért nem akartad?!
-Zayn... akartam, de ezzel még ráérünk.
-Estig igen.:D
-Majd meglátjuk;)
-Hmmmmmmmmmmmm:P
-Ne mond hogy hmm.:D
-Nem szexi?! :D
-De de az.
-Hmmmmm:$
*CSend*
-Öhhm..esetleg nincs most kedved elmenni valahova sétálni?!-kérdezte.
-Dee mehetünk. Már amennyire tudok sétálni:)
-Majd viszlek ha kell. El foglak kényeztetni téged.;)
-Mi?! Nem kell, kitudom magam szolgálni.:D
-De megérdemled.
-Háát akkor nem utasítom el. Ezért majd kapsz egy meglepit.:)
-Dehogy is!!
-Most mondom hogy fogsz kapni, csitulj el.;)-mondtam.
-Csak nem??!*o*
-De lehetséges.
-És nem kapom meg most?!
-Hmm...felviszel?! :)
-Sietek.
Majd gyorsan felkapott és felszaladt velem a szobába. Az ajtót bezárta, elkezdett vetkőzni mire  Paul sürgősen össze  hívta a srácokat.

8.Rész

-Nem kell rosszra gondolni, ez egy megszokott szituáció. Valamelyik srác mindig pucérkodik.
-Irigyellek.*0*
-Hahaha.:DD-nevettem.
Harry mutogatott valamit, hogy menjek oda hozzá.
-Carrie, egy pillanat, addig ha akarsz néz körbe a házban.;)
-Okéés.:3 Hátha találok néhány pucér srácot.*o*
-Hátha..:D
Elindultam Harry felé.
-Mivan?!
-Nézd meg Zayn-t. Ott sír. Már alig látjuk sírás nélkül. Menj ki hozzá, vigasztald már meg..
-De...izé
-Nem de izé...menj ki. Beszéljétek meg a dolgotokat, béküljetek ki, és minden Happy lesz.
-Ahhj.
-Légyszii.-nézett bociszemekkel Harry.
-Jól van.....-sóhajtottam.
Nagy nehezen ki sétáltam  Zayn-hez.
-Öhm..hali.:)-próbáltam mosolyogni.
Csillogó könnyes szemeivel rám nézett, majd megint elkezdett sírni.
-Harry küldött ki igaz?! ..nem magadtól jöttél.
-Öööö..
-Lucy. Esküszöm hogy megváltozom, csak légyszíves, ne veszekedjünk. Tudod te milyen nehéz megállni hogy ne csókoljalak meg?!...ne öleljelek meg?!
Hát rohadt nehéz. SZERETLEK. Mikor nem szerettelek?!
-De Zayn...lehet hogy mind a kettőnknek..-fejeztem volna be a mondatot de közbe vágott.
-Kérlek, ne is folytasd.. Lucy. Nem tudok nélküled élni. Tudom, elcsesztem. Most már tudom hogy Niall-el nincsen semmi köztetek. Ettől féltem. Hogy elfogsz hagyni. És lám, el is hagytál.
Ahogy hallgattam Zayn-t ahogy sírt... én is elsírtam magam. Le ültem elé a fűbe, megfogtam a két kezét.
-Nézz rám, kérlek.-mondtam.
Zayn rám vetette pillantását. Szeme tiszta könny volt..
-Én is szeretlek. De gondolj bele. Lehet hogy találsz nálam jobbat. Attól nem kell veszekednünk.
-Szóval nem szeretsz már... végül is meg is értem. Niall-nek igaza volt úgy bántam veled mint egy kutyával..
-Ez nem igaz!! Te még a kutyával is jól bánsz. De velem rendes voltál..
-Akkor miért nem szeretsz?!-sírt egyre jobban.
-Szeretlek.
Pár másodpercig vissza gondoltam a boldog időket, és felmerült bennem hogy tényleg milyen jó is volt amikor Zayn megcsókolt, megölelt, velem aludt...
Úgy érzem mindenki érdemel még egy esélyt.
-Zayn. Nézz ide.
Rám nézett, közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Ez azt jelenti hogy...
-Igen azt. Szeretlek!!!♥
-Én is. Esküszöm, többet nem hagylak el. Nem leszek veled bunkó.
-Eddig sem voltál velem bunkó. De egy feltételem van hogy megint együtt legyünk!
-Bármit BÁRMIT megteszek!!
-"Béküljetek ki" Niall-el És Higgy nekem hogy téged szeretlek.
-Ez csak természetes..
Majd megint csókolózásba kezdtünk. Zayn felemelt és az egész befele vezető úton csókolóztunk. Közben néha-néha kinyitottam a szemem és láttam hogy Louis és Harry  pacsiznak meg ugrálnak örömükben. Erre Louis azt mondta Harry-nek hogy:
-Sikeresen kerítő nősködtünk.
Zayn bevitt a szobába lefektetett az ágyra rám feküdt és folytattuk a csókolózást.

7.Rész

-Lucy könyörgöm, ne haragudj!! Sajnálom, szeretlek...
Majd közel lépet és megcsókolt. Olyan szorosan ölelt, hogy nem tudtam elhúzódni tőle. Ekkor jött le Harry és Liam. Leszedték rólam Zayn-t. 2 perccel később amikor már kezdtem magamhoz térni annyira megijedtem hogy ...nem bírtam ki elsírtam magam. Niall észre vette hogy sírok majd futva közeledett felém. Átakart ölelni de nem hagytam magam.
-Most miért húzódsz el tőlem?!-kérdezte.
-Hogy miért?! Verekedtetek Zayn-el.
-Igen, mert úgy bánik veled mint a kutyával.
-És?! Nem a te dolgod ne szólj bele.
-De,de...
-Te is és Zayn is hagyjatok engem békén. Ha nem muszáj ne szóljatok hozzám, és hanyagoljatok. -kiabáltam majd megpróbáltam elmenni onnan, de gipszezett lábbal kicsit nehéz a lépcsőn gyorsan haladni.  Közben csengettek.
Nagy nehezen oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Carrie állt az ajtóban. Sikítozni kezdtünk mire mind az 5 fiú hozzánk futott valamivel a kezében.Gondolom azt hitték hogy baj van.. Be hívtam Carrie-t majd bemutatkozott a fiúknak. 3o perccel később a konyha kanapén ültünk Carrie-vel. Zayn a hűtőt bámulta.
-És Lucy Zayn tényleg a pasid?!-kérdezte nevetve és izgatottan.
Zayn oda jött átölelt, de én leszedtem magamról és azt válaszoltam hogy már nem.
-Hogy hogy már nem?!
-Hát... legyen annyi elég hogy ma szakítottam vele.
-De hisz, te meg ő, így izé..
-Ja veszekedtünk, és nem bírtam tovább. Azt hiszem jobb így.
Zayn a földet nézte és kiment az ajtón amit annyira becsapott maga után hogy az megrepedt. (üvegajtó)
-Most, most meg mivan?! -kérdezte Harry.
-Nem tudom...megint felkapta a vizet...
-Megint veszekedtetek?!-kérdezte.
-Nem. Csak Carrie kérdezte hogy Zayn tényleg a pasim-e, én meg válaszoltam hogy már nem. Erre ő kiment és becsapta az ajtót. ....remek ki lehet cseréltetni..
-Jajjj....
-De Harold...te miért is vagy alsó gatyában?!-kérdeztem a lábait bámulva.
-Öhm. Mivan?! -nézett lefelé majd el sprintelt. 5 perc múlva vissza jött gatyában.
-Így már jobb.-nevettem.
-Most mond azt hogy nem tetszett a látvány.:P :D -perverzkedett.
-De...bejövős volt.;)
-Hühhüüü...:D-kacagott Carrie.

6.Rész

Zayn-el elindultunk az emeletre amikor Louis jött lefelé. Niall megállított mert beszélni akart velem. Bele csimpaszkodtam a vállába és bementünk egy üres szobába.
-Na, mit szeretnél mondani??!-kérdezősködtem.
-Ugye Zayn miatt lett ilyen a lábad?!
-Mármint milyen?!
-Lehet hogy törött?! Megzúzódott. Sebes..
-Óóó, hát ez semmiség. Nem. Én voltam ügyes kedvemben, és nem figyeltem hova lépek és hogy hogy.
-Ja..
-Niall hidd el. Nem az ő hibája volt.
-Nem hiszem el...de ha te mondod..:)
-Jaj, légyszi, pont most veszekedtem Zayn-el nem akarok veled is ..
-Nem, én veled Soha nem veszekednék, nem úgy mint egyesek.
-Niall kérdezhetek valamit?!
-Hogyne.
-Még mindig szerelmes vagy belém?!
-Igen. Őszintén?! Igen. És nagyon nem tetszik hogy Zayn úgy bánik veled mint egy kutyával...
-De nem bánik úgy... csak nem hisz nekem.
-ÉS?! Az nem elég?!-mondta majdnem kiabálva.
Erre én egy kicsit megszeppentem mire ő elnézést kért.
-Ne haragudj, nem akartalak 'megijeszteni. -mondta.
-N-nincs semmi baj.-válaszoltam.
Próbáltam mosolyt szerkeszteni az arcomra de nem nagyon sikerült.
Fel álltam majd megkértem Niall-t hogy segítsen le a földszintre.
Zayn oda jött és elég gorombán közölte Niall-el hogy:
-Kösz, innen már átveszem;)-.-'
Niall meg vissza rántott. Aztán Zayn is. Mire én felkiáltottam: HÉ NEM EGY CSONT VAGYOK AMI KÉT KUTYÁNAK KELL ÁM!!!!!
Majd oda jött Lou és levezetett oda ahova megkértem.
-Köszönöm.♥ :)-mondtam neki.
-Ugyan nincs mit. Ezek meg min veszekednek?!-mutatott a két fiúra.
-Rajtam...
Hirtelen annyit hallottam hogy Harry és Liam ordít le a konyhába hogy Louis segítse szét szedni őket. Verekedni kezdtek.
Zayn azt ordibálta Niall-nek hogy:
-Szállj le a csajomról, vagy esküszöm, nagyon meg fogod bánni!!!
Mire Niall:
-Úgy bánsz Lucy-vel mint a kutyával. Miattad lett olyan a lába amilyen.
Én próbáltam oda menni de nem értem el sokáig. Liam, Louis és Harry szedte szét őket. Oda kúsztam hozzájuk és rájuk ordítottam hogy:
-Ez most mire volt jó?! Hm?! Tiszta hülyék vagytok. Egyikőtök se szóljon hozzám, mert komolyan mondom.......T-t-Ti normálisak vagytok?! Miaz hogy neki álltok verekedni?! Mondtam már hogy LÁNY VAGYOK NEM KUTYA.
Niall-t Louék felvitték az emeletre míg Zayn oda jött hozzám. Nagy nehezen felálltam mielőtt fel segített volna, és közöltem vele hogy:
-Ide figyelj Zayn. Most lett elegem a féltékenységedből. Ennyi volt! Szakítok veled. Köszönheted magadnak. És ne Niall-t hibáztasd mert Nem ő tehet róla. TE tehetsz róla. És mielőtt megszólalnál: NE SZÓLJ HOZZÁM!! ...elegem van.

5.Rész

Zayn majd nem megint könnyezett , hiszen amikor megyünk valahová mindannyian akkor általában az ő ölében szoktam ülni, most viszont nem. Sőt, egészen távol ültem tőle. Azért be kell vallanom, nagyon rossz hogy nem csókolhatom meg, nem ölelgethetem meg addig ameddig 'ki nem békülünk.'  Egy ilyen kis vitából, ekkora izét csináltunk. Jó tudom, főleg az én hibám, de akkor is... én úgy tudtam hogy a párok hisznek egymásnak Zayn viszont nem hiszi el hogy nem szeretem Niall-t...
-Mi van csajszi?! Nagyon csendben vagy most..-mondta Liam.
-Ááá...semmi, csak gondolkozok. -válaszoltam.
Harry mosolyogni kezdett és Zayn-re nézett. Louis volt a sofőr de hátúlról is hallottam hogy azt mondja hogy: " Ezzz azzz"
Megérkeztünk a dokihoz. Kiszálltunk a kocsiból és a fiúk direkt úgy csinálták hogy Zayn-be keljen kapaszkodnom. Zayn persze örült neki, én látszatra nem annyira. Megöllek titeket fejjel néztem a 4 srácra aki csak nevetett. Zayn a derekamat fogta én meg a vállába kapaszkodtam. Elindultunk befelé, és lassacskán be is értünk. Nem volt bent senki rajtunk kívül. Bementünk köszöntünk és az orvos meg vizsgálta a lábam.
-Hát, lehet hogy el van törve, de több esélye van a zúzódásnak. Minden esetre gipszbe teszem a lábad.
-Oké.:) -motyogtam.
1 óra elteltével indultunk is haza. Ahogy beszálltunk a kocsiba Zayn mellett ültem, köszönhetően a fiúknak. A haza vezető utat nem tudtam végig nevetni, mint az idevezetőt. Amikor Zayn-re néztem ő többször is rám mosolygott és vett egy nagy levegőt hogy hozzám szól, de tudta, hogy egy kicsit' kínosan érezném magam, ezért inkább csendben maradt.
*Haza értünk*
Ismét kiszálltunk a kocsiból és bementünk. Mindenki elvonult egy kicsit a dolgára Zayn oda jött és letérdelt hozzám.
-Lucy könyörgöm, ne haragudj. Mielőtt megszólaltam volna Zayn felállt és megcsókolt. Kicsit elhúzódtam tőle, de vissza csókoltam.
-Ez azt jelenti hogy nem haragszol?!-kérdezte reményteljesen Zayn.
-De...de attól még szeretlek.:)
Zayn most az örömtől könnyezett. Az Emeletről hallottam hogy azt ordítják egymásnak hogy: "Na Végreeeeeeeeeeeeeeeeeeeee."
Most én hajoltam oda Zayn-hez és megcsókoltam. Úgy csókolt ...mint ahogy máskor még nem. Sokkal jobb volt..:))

4.Rész

-Zayn nem érdekel. Most hagyjál békén, max ha megnyugszok beszélünk, most kicsit sem vagyok rád szorulva. -kiabáltam Zayn-re miközben mindannyian engem bámultak. Zayn könnyezni kezdett majd egyre szorosabban szorította a rózsákkal teli csokrot. Próbáltam nem el sírni magam, ami kivételesen sikerült is. Zayn a könnyezésből sírásba ment át. Engem nézett, és próbált hozzám szólni de a sírástól nem tudott. Elindultam a szobámba de Louis és Harry elém állt.
-Ezt meg kell beszélnetek.-utasított Harold.
-Most nem. Elegem van hogy soha nem hisz el nekem semmit. Elegem van hogy féltékenykedik.
-De hát nézz rá. Szeret téged. Ne hogy egy kis vita válasszon szét titeket..-mondta Lou.
-Ha szeretne hinne nekem....
Néma csend lett fél percig, majd kikerültem a fiúkat, és felmentem a szobánkba. Nem zárkózhattam be mivel Zayn szobája is, de a vendég szobába bemehettem, és ott viszont már be is zárkózhattam. Nyugalomra vágytam.  Próbáltam megnyugodni, de úgy egy kicsit nehéz volt hogy az ajtót mindig üti valaki. Már nagyon meguntam ezért kinyitottam. Louis és Harry volt megint. Álltam bámultam rájuk  amikor hirtelen egymásra néztek felemeltek és levittek a konyhába. A konyha kanapén Zayn feküdt és sírt.. Elindultam felé, hogy a fiúk azt higgyék hogy meg akarom vigasztalni, de hirtelen az ajtó felé futottam, kinyitottam és kirohantam rajta. Persze a 2 fiú rögtön utánam. Futok, futok majd hirtelen a földön találom magam. Sikeresen elestem. Nem tudtam felállni, ezért a földön folytattam utamat, ami azt illeti nem száguldottam. A gyorsaságom nem haladta meg a csigáét. És mivel elég lassú voltam a 2 fiú utolért. Kérdezősködtek hogy jól vagy-e. Még nem is tudtam válaszolni már befele vittek. Zayn észre vette hogy úgy visznek, de nem úgy mint az előbb, hanem most a két fiú vállába kapaszkodtam. Felugrott a kanapéról és hozzánk futott miközben a kezével a szemét törölgette.. Nem akartam hogy a tekintetünk össze forrjon ezért a fejem másfele fordítottam. A fiúk a kanapéra ültettek, majd elmentek a kocsi kulcsért amit reggel óta nem találnak.. Zayn maradt ott velem.
-Figyelj, nagyon sajnálom...
Nem válaszoltam.
-Szeretlek Lucy, tudod te is.
Megint csak nem válaszoltam.
-Könyörgök ne haragudj...csak annyira félek, hogy elhagysz, én szeretlek. Szeretni is foglak örökre. Csak könyörgöm, bocsáss meg nekem.
Erre megjöttek a fiúk, persze a kocsi kulcs nélkül. Mondtam nekik hogy segítsenek felállni és vezessenek oda ahova mondom. 5 perc alatt megtaláltuk a kulcsot.
-Senkinek a szemét nem szúrta ki úgy látom..
-Te egy szuperhős vagy.-nevettek mindannyian kivéve Zayn.
-Nem, az Lou szerepe.-nevettem én is.
-Iádlak hugíííííííí.-mondta Lou nevetve.
-Én is 'bratyó.-mondtam.
Zayn mosolygott a kis előadásunkon, de nem nevetett.
Elindultunk a kocsihoz, beszálltunk és az orvoshoz vettük az irányt.
Egész úton csak Zayn nem beszélt. Néha-néha elmosolyodott amikor látta hogy az össze fiú direkt hülyét csinál magából, szimplán csak azért, hogy engem felvidítsanak.

3.Rész

-Zayn ...ne legyél féltékeny. TÉGED imádlak. És Niall nagyon aranyos volt..
-Ja 'aranyos.
-Nem fogok ezen veszekedni. Mondtam hogy téged szeretlek, de 'női szemmel aranyosnak tartom azt is hogy Niall bevallotta.
Zayn szomorú fejet vágott, és a földet nézte.
-Mivan ha szakítasz majd velem hogy Niall-el lehess?!
-Csak hogy ez nem fog bekövetkezni. Mondtam már. Szeretlek.
-De... mondhatod, lehet hogy így is érzel, de mi van ha ugyan így érzel Niall iránt is?! Csak nem akarod bevallani se nekem, sem magadnak.
-Megint kezded. Ebből volt az a sok vita. Elegem van már. Nincs semmi okod a féltékenységre... de annál jobban féltékenykedsz. Zayn már nagyon unom. Az alatt az 1 év alatt.... nagyon boldog voltam, vagyok is és leszek is, nem hiányzik hogy veszekedjek a pasimmal pont olyan dologról aminek semmi értelme. Szeretem Niall-t de csak mint közeli havert.
-Jó mindegy... nem akarok veszekedni..
-Nem is kellene ha hinnél nekem néha ...
-Na jó, egy kicsit magadra hagylak hogy lenyugodj.
-Ja most itt is hagysz???! Kösz..na akkor menjél... majd el leszek magamba mint az egyedül állók. Nem gond... Ma legalább vissza jön a legjobb barátnőm, és el leszek vele nem hagy majd magamra..
-De én nem így értettem..
-Ja, nem így.. oké azt csinálsz amit akarsz én haza megyek és várom Carri-et.
Elindultam, Zayn utánam. Egyre gyorsabban mentem és elég nagy távolság volt már köztünk Zayn-el. Futott utánam, így hát én is futni kezdtem. Le hagytam, de hallottam hogy kiabálja a nevem. A szememből könnyek csöpögtek, pedig csak kis vita volt az egész. Nem érdekelt, siettem haza. Út közben össze futottam Louval.  Látta hogy csillog a szemem a könnyektől.
-Mi van hugi?! Mi történt?! -kérdezte meglepődve, majd átölelt.
-Semmi...
-Nekem te nem tudsz hazudni. Na mesélj.
Közben elindultunk haza. Út közben meséltem hogy mi a problémám.
-Zayn folyton féltékenykedik holott megmondtam neki hogy őt szeretem, de nem hiszi el.
-És milyen okból féltékenykedik?!-kérdezte Louis.
-Emlékszel amikor Niall szerelmet vallott nekem?!
-Igen, nem is volt olyan régen.
-Na, szóval Zayn azt hiszi hogy Niall-t szeretem, pedig megmondtam neki hogy csak közeli barátként tekintek rá. Zayn attól fél hogy Niall miatt fogok szakítani vele,ami nem következik be. És nem hiszi el... Erre azt mondja hogy egy kicsit magamra hagy hogy megnyugodjak. Én meg mondtam neki hogy persze hagyjon csak magamra. Majd el leszek magamba mint az egyedülállók. Erre azt mondta hogy nem így értette, én meg el jöttem tőle. Futott utánam, de pont most nem hiányzik a társasága...
-Szóval arra féltékeny ami nem is igaz?!
-Ja. De én úgy tudom hogy a párok szoktak hinni egymásnak, de Zayn nem hisz nekem.
-Fél.
-Fél, fél, fél. Mitől?! Megmondtam neki tisztán, érthetően hogy őt szeretem de szinte le se szarja. Azt hiszi hazudok neki.
*Hazaértünk*
Beléptünk az ajtón, és Niall, Harry és Liam jött oda hozzánk. Megjkérdezték mi a baj, de Lou válaszolt helyettem.
-Veszekedtek egy kicsit Zayn-el.
Niall enyhén ökölbe szorította a kezét, majd oda jött és megölelt. Olyan szorosan ölelt... olyan jól esett...
Közben megérkezett Zayn. Egy bazi nagy csokor volt a kezében. Rá pillantottam és elsétáltam a közeléből. Szinte könyörgött hogy bocsájtsak meg neki...de annyira szarul esik hogy nem hisz nekem . Egyre távolodtam tőle míg ő egyre közeledett hozzám.

2.Rész

Miután befejeztük az 'érzelgősséget, elindultunk fagyizni. A legjobb barátnőm Carrie hívott.
-Szia Lucy. Képzeld, kiköltözök Londonba*.*
*sikítás*
-Mi a ****?! Hogy hogy?! Mikor?! *o*
-Hát nem tudom.Esetleg eltudnál egy kicsit szállásolni majd addig amíg szerzek magamnak lakást?!-kérdezte félénken, de boldogan.
-Persze, ide költözöl majd hozzám. *-*
-De csak ha nem baj...
-Hülye vagy?! Imádnám. Siess. Ha rajtam múlik akár még ma is jöhetsz.;)
-Ááá, max holnap. Még a repülő jegyeket is meg kell vennem.
-A francba. Amúgy ugye nem gond ha a fiúk is itt laknak?!
-Milyen fiúk?????! :O
-Mond, hogy meséltem. Könyörgök. Tudood az 1D.
-Mi vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan?!*OO*
-Ezek szerint nem meséltem. Együtt lakunk. Itt van mind az 5 srác. Zayn a pasim..és hát, a többit majd ha megjössz.
-Te...ha oda érek meg fújtalak.
-Miért is?!-kérdeztem kicsit gúnyosan de nevetve.
-Hát hogy miért is?! Nem meséltél nekem semmit semmilyen fiúkról. És Zayn Malik a te pasid???! Az lehetetlen.. mármint, ő egy híresség, te meg egy átlagos de nagyszerű lány. Ne vedd zokon, de azt hogy?! Mióta?! *.* :o
-Hát már 1 éve. Tudom hogy lehetetlen, de..... most is itt van velem.
*sikítás ezerrel*
-Add neki a telefont!!!!!!!!!!!! Sürgősen. -nevetett Carrie.
-Okay.
Carrie hallotta ahogy a háttérből szólítom Zayn-t.
-Igen?! -kérdezte Zayn nagyon szexisen.
-Sz-sz-szi-szi-szi-szi-a-a-a-a Szia. Uram isten te Zayn Malik vagy *O*
-Igen, én vagyok, tudom.:'D
-Uristen,uristen, uristen. Szia...Carrie vagyok. Lucy legjobb barátnője.
-Igen már mesélt rólad. De ahogy hallottam olyan messziről ő még nem rólam.
-Hát nem nagyon sikerült neki...-.-'
-Hát most már beszéltünk, vissza kéne adnom a telefont Lucy-nek. Örülök hogy 'megismerhettelek Sziaa.
-Itt vagyok. Na most már elhiszed nekem?! :D
-Te biztos nem töltöttél le egy alkalmazást vagy mi a szar az amivel össz tudod vágni amit Zayn vagy akárki mond?!
-Ha most nem hiszed el akkor majd holnap meglátod. Le kell tennem. Majd hívj még Sziaa.
-Oké, rendben.Sziaa.
Ezzel letettem a telefont.
-Igen csak őrült barátnőd van.-nevetett Zayn.
-Igen tudom. Imádni való, és idegesítő egyben.:D
-Ahhaaa.:D
Néma csend lett miközben a fagyishoz vettük az irányt. Lassacskán a fagyishoz is értünk és Zayn mondta elsőre hogy milyen fagyit kér. Aztán jöttem én. Csokit és vaníliát kértem mivel az a kedvencem. Megkaptuk a fagylaltot kifizettük és elindultunk sétálni. Út közben Zayn bele-bele evett az én a fgyimba én pedig az övébe. Szóba került, hogy vajon még mindig bejövök - e Niall-nek. Mivel pár hónapja ő is belém zúgott, és Zayn ennek nem nagyon örült. Próbáltam témát váltani de nem nagyon sikerült.

1.Rész

-Légysziiiiii.-könyörögtem mint egy kis gyerek.
-Na de Lucy ...
-Légysziii. Tudod hogy imádlak.♥.♥
-Na jóó. Öltözz. 5 perc és indulunk ruhát venni neked...
-Köszönööööööm*.* imádlak :)
-Én is.-mondta nekem Zayn.
Gyorsan elindultam a cuccaimért, és amikor lementem, Zayn Harry-vel beszélgetett. Észre vették hogy közeledek és elköszöntek egymástól, majd elindultunk ruhát venni nekem, amire tulajdon képen semmi szükség, de ki tudja, akármikor, akármiért kellhet.
-Ugye tudod, hogy ez nem lesz ingyen?! ... az éjjel nem hiszem hogy aludni fogunk.:$ -mondta Zayn.
-Persze. Nézzük majd a tv-t. ^.^ -válaszoltam.
-Nem nem.;) Én nem erre gondoltam.
-Jaaaaaj te perverz majom.:3
-Akkor is fizetsz nekem valahogy:$
-Oké... majd kapsz egy fagyit. Többet nem ígérhetek.
-Na de..
-Nincs "na de".
-Most még ezt mondod... majd az éjjel, kiderül hogy komolyan gondoltad-e.
-Hahahaha. Amúgy ott vagyunk már?!-kérdeztem Zayn-t.
-Ne kezd. -nevetett.
-De hát..
-Nincs "de hát".
Gúnyos fejet vágtam majd mosolyogni kezdtem.
*Megérkeztünk*
Ki szálltunk a kocsiból majd befelé vettük az irányt. Ahogy be értünk én megrohamoztam a smink, és a ruha részleget. Zayn alig bírt követni, de ez már az ő baja.
-Hé nem akarsz egy kicsit lassítani?-kiabálta utánam zihálva.
-Nem!!...........nekem ez is kell....és ez is. Azt is hozd ide légyszi.. Óóóóóóóóóóóóóó hiszen ez gyönyörű. Ez is kell... ez de cukii, megveszem. Úristen, csak nem ?? *O* Ez a ruha kell nekeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem*.*-kiabáltam mint aki megőrült.
-Cssssssssssssssssssst.-szólt rám az eladó nő.
-Elnézést.-suttogtam.
-Te élet veszélyes vagy.-mondta nekem Zayn.
-Ááááá én ártatlan vagyok:3
-Tudom Lucy tudom..-majd közel lépett hozzám Zayn és megcsókolt. Amikor a szánk elkülönült meg láttam egy *not bad* ruhát.
-Óóóóóóó de jó ruci:)) Ez is kell... :) ~~>

*A ruha*

-Jó, ezt meg kapod tőlem, mivel nekem is nagyon tetszik. De biztos hogy rajtad jobban tetszene.-bókolt nekem Zayn.
Erre én elpirultam és szájon pusziltam. 

-Oké... azt hiszem most egy darabig elég lesz ez a sok ruha.
-Remélem is... mivel ez rengeteg.
-Tudom*o*
-Oké akkor menjünk fizessünk és menjünk el fagyizni..
-Oké.-válaszoltam.
-Amúgy elgondolkoztál már azon hogy milyen régóta együtt vagyunk... az az 1 év.. teljesen megváltoztatta az életemet.
-Tudom nekem is..de csak is jó értelemben. Zayn, szeretlek. Mielőtt össze jöttünk, az volt a legnagyobb álmom hogy egy pár legyünk, és most, most valóra vált. ♥
-Tudtam hogy találkozni fogok egy lánnyal, aki meg fogja változtatni az egész életemet. És hát TE vagy az a lány.♥
-Óóó*.* milyen édes vagy.:))
-Csak mint te.:)
-Hahahaha.:) Köszönöm. Szeretlek.
-Én is, nagyon.:)

Előszó.

Sziasztok!! :) Ez a blog az 1D-ről fog szólni. A történet kitalált. A szereplők 'igaziak csak a nevük más. Köszönöm hogy benéztél,nézz be máskor is. Remélem tetszeni fog a blog. Ha lehetne komizzatok is.;) Ha valami nem tetszik a blogban ÍRD LE megpróbálom kijavítani. Persze pozitív komikat is nagyon várok:))  Bye!! ☺