15.Rész

*Ez a látvány fogadott minket* 

-Úr isten..:O Ezt mind te csináltad?! -néztem tátott szájjal.

-Igen. Vagy is csak..én szerveztem. Tetszik?!

-Te hülye vagy?! Életemben nem tett meg értem egy srác sem ennyi munkát. Eddig egy sem pazarolt rám ennyi időt..Köszönöm.♥-öleltem, majd csókoltam meg Zayn-t.

-De hiszen ez még semmi.-mondta mosolyogva.

-Micsoda?!-néztem rá bambán.

-Gyere.-fogta meg a kezem és elkezdett oda vonszolni az Eiffel toronyhoz. 

-A legtetején fogunk vacsorázni.-jelentette ki magabiztosan egy szexi mosoly kíséretében.

-Istenem de aranyos vagy...♥

-Nem! Itt aki aranyos az csak is te vagy. -kacsintott. 

Felmentünk a tetejére. Minden nagyon világos volt, alig láttam valamit, de megérte  szinte semmit sem látni. Már csak azért is mert Zayn-el lehettem. Körbe néztem, gyönyörködtem a csodás kilátásban egy darabig majd Zayn kihúzta nekem a széket.

-Tessék hölgyem.-bohóckodott.

Ezen muszáj volt röhögnöm, hisz olyan viccesen adta az egészet elő..

Mind a ketten helyet foglaltunk a már megterített asztalnál, majd nem enni hanem beszélgetni kezdtünk egy kicsit.

-Figyelj, én nagyon sajnálom hogy mostanában ennyit veszekedtünk ... szeretlek. De bele gondoltam abba hogy el fogsz hagyni Niall miatt. Szinte csak ezen volt az a sok értelmetlen vita. Féltem, és még félek is hogy ha a kapcsoltunk majd véget ér, az mind Niall miatt lesz. Jó haverom meg minden, de... félek. Egyszerűen félek. 

-Zayn én..-fejeztem volna be a mondatom csak Zayn nem engedte.

-Nem kell mondanod. Meg jegyeztem. Csak is engem szeretsz és Niall-t csak közeli barátként szereted. Egyszer elveszítettelek, ez miatt, most már a fejemben fogom azt tartani, amit mondtál. 

-Igen de..mi van ha megint össze fogunk veszni?! És ... megint az lesz hogy mindegyikőnk kárt akar majd tenni magában?!

-Ilyen több nem lesz.-mondta.

-Hát nagyon remélem is..-vágtam szomorú arcot.

-Naa. Héé, ez most nem a sírás ideje. -mondta majd felállt a székről oda jött és letérdelt. 

-Nézz rám.-mondta mire én enyhe mosolyt küldtem felé. Közeledett felém majd megcsókolt.

Vissza tért az eredeti helyére leült majd elkezdtünk vacsorázni. 

-Ez isteni finom.-mondtam már az első falatnál.

-Köszönöm, én főztem.

Félrenyeltem a falatot ezért szét köhögtem a fejem.

-Micsoda?! Te ilyen jól főzöl?!-kérdeztem meglepődötten.Nem mintha nem tudtam volna hogy jól főzöl ...de eddig... valahogy más volt..

-Igen. Ezek szerint tudok főzni...-mosolygott.

-Hogy lehet hogy erről én nem tudtam?!-kérdeztem értetlenül majd felvetem a szalvétám és megtöröltem benne  a számat. 

-Hát.. nem tudhattad. Már egy ideje főző tanfolyamra jártam, hogy le tudjalak majd nyűgözni. -mondta írtó cukin.

-Istenem.-mosolyogtam egy kis elérzékenyülés közepette.

-Mi a baj?!-kérdezte.

-Semmi, csak te annyi mindent megtettél értem..és,én ezt még csak viszonozni sem tudom. 

-Nem. Te már régen viszonoztad. Itt vagy nekem, nem is tudom már hány esélyt adtál, pedig hányszor elcsesztem. 

-De az nem olyan ... azt azért tettem mert szeretlek.-válaszoltam.

-Dede, pontosan olyan.-válaszolt. -Szerinted miért imád téged több millió lány?! Mért tekint fél világ a példaképének téged?-kérdezte tőlem Zayn.

-Hát mert veled vagyok...másért nem.-mondtam elkeseredve.

-Ez nem igaz!! Azért imád annyi lány, és fiú mert csodálatos vagy, imádni való. 

-Nem, nem hiszem, sőt tudom hogy nem.-mondtam.

-Nem hiszed el?! Akkor várj egy percet ki írom Twiterre hogy ki imád/rajong érted és miért.;) Majd meglátod hogy nekem lesz igazam.-mondta majd elővette a telefonját. Elkezdte pötyögtetni én addig csak ettem.

-Kész is. Pár perc múlva rájössz hogy nekem volt igazam.-mondta magabiztosan.

Zayn megint megnézte amit kiírt és minden "komi" csak pozitív volt.

Állt benne olyan hogy én vagyok a példaképük, imádnak mert gyönyörű vagyok, imádnak mert aranyos, kedves vagyok. Az örömtől a könnyeim össze gyűltek. Elkezdtem könnyezni amire Zayn csak mosolygott, hiszen tudta hogy ezek örömkönnyek. 

-Látod??!...megmondtam hogy imádnak téged, és nem azért mert velem vagy.

-De ha nem lennék veled, nem is ismernének.-mondtam.

Hidd el, valami úton,-módon biztos hogy ismernének.-mondta mosolyogva.

14.Rész

-Mond.-mosolygott.
-Hát őő.-ismét csak nyöszörögtem.
-Ugye nem zavar ha ide költözöm egy darabig?!-kérdezte mosolyogva, amiben én olyan szinten elmerültem hogy kikapcsolt az agyam. Nem hallottam semmit, csak néztem a gyönyörű szép szemeit, csak néztem a mosolyát ám hirtelen megpuszilt. Észhez tértem.
-Meddig nem voltam itt?-kérdeztem.
-Háát, elég sokáig. És ne haragudj, a puszi csak azért volt, hogy megint adj életjelet.-nevetett.
-Csak.-suttogtam szomorúan.
-Tessék?!-kérdezte.
-Ja semmi.-mosolyogtam.
-Akkor jó. Na és miről szeretnél velem beszélni?!-kérdezte tőlem.
-Hát, igazándiból arról, hogy lenne-e kedved jobban megismerni egymást.
-Igen persze, izgi dolognak hangzik.-mosolygott.
-Oké.Ki kezd?!-kérdeztem.
-Kezdj te. Kérdezz tőlem és én őszintén válaszolok.-mondta.
-Okéé. Öhm...eddig hány barátod volt?!
-Őszintén?! Komoly kapcsolatom csak kettő volt. Rövidebb meg csak egy. De éppen elég volt az is ...
-Miért?!:O
-Hát hosszú sztori. A srác mindig megvert, szidott...
-Te ezt mind átélted hol ott meg sem érdemelted?! :O
-Igen. De már nem izgat. Új életet kezdtem. A srác börtönben van ez miatt, szóval, nem tud bántalmazni soha többé, mivel életfogytiglant kapott. De nem csak az én bántalmazásomért. Lopott, bankot rabolt. De min ezt azután hogy szakítottunk. Persze kivéve a bántalmazást. Még mindig meg van az  egyik sebem.-mondta majd megmutatta a bokáján lévő elég nagy sebet.
-Nagyon sajnálom.-mondtam szomorúan.
-Hát köszönöm, de....lényegében már megszoktam hogy mindig üt. Már..már olyan szinten bántalmazott hogy a hajamtól fogva húzott végig a földön. Persze amikor vissza ütöttem akár milyen erősen is mindig elkezdett fojtogatni. Szóval nem nagyon tudtam védekezni.
-Úristen, te miken mehettél akkor keresztül..-mondtam.
-Hát... már többet nem fogok. Legalábbis remélem. De oké most én jövök. Öhhmmm...tegyyük fel hogy van egy híres barátnőd. Nagyon szereted, de ő ezt nem annyira szóval viszonozza de nem ANNYIRA...elhagynád egy átlagos lányért?! Aki igazán szeret téged, aki igazán megbecsül?!
-Persze. Vagy is hát nem csak otthagynám. Megbeszélném vele a dolgokat. És utána ha le van rendezve utána egy kis ismerkedés, aztán lecsapok.-mosolyogtam.
-Hahaha.:) Oké, most akkor megint te jössz!mondta.
-Nem bánod ha kipróbálok rajtad valamit?!
-Okéé.-mondta kicsit meglepetten.
Közel hajoltam hozzá és egy enyhe csókot leheltem a szájára, többször is egymás után.
Pár percig néma csend. A csendet a többiek törik meg.
-Hé skacok, nem akartok lejönni medencézni egyet?!-ordibáltak fel az emeletre.
-Nos neked van kedved?!-kérdeztem Carrie-t aki válaszol bólintott egyet.
Le siettünk a többiekhez. Louis, Niall, Harry már a medencében voltak csak Lucy és Zayn nem. Gondolom azért mert ők mennek majd a randira pár perc, vagy óra múlva, ezért nem akarnak vizesek lenni. Kimentünk az üvegajtón, majd ruhástól bele ugrottunk a vízbe. Lényegében elvoltunk magunkba, nevettünk sokat, viccelődtünk, és gyerekeskedtünk.
*Lucy szemszöge, az én szemszögem*
Zayn behívott a lakásba, és megcsókolt. Vissza csókoltam amire ő elmosolyodott a csók közben. Amikor már befejeztük a smacizást elkezdtünk készülődni a randira. 1 óra alatt kész is lettem ami igazából elég nagy ritkaság, de most össze kaptam magam. A randira ezt a ruhát és a kiegészítő(ket)  választottam magamnak:

*A ruha,a cipő és a kiegészítők*

Még egy kis sminket dobtam magamra majd bejelentettem hogy kész vagyok. 

Zayn is nagyon dögösen nézett ki. Amikor meglátott úgy nézett rám mint aki egy álomvilágban van jelen pillanatban.Ettől mosolyra húzódott a szám.

-Te mese szép vagy.-nézett végig rajtam egy nagy mosoly kíséretével.

-Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki.-jegyeztem meg. 

Elindultunk. Zayn egy limuzint hívott nekünk, hol ott van kocsink. Azt mondta hogy így romantikusabb az egész. Végül is igaza volt. Beszálltunk a limuzinba majd elindultunk. 

-És hova megyünk?!-kérdeztem tőle.

-Azt majd meglátod. De mindenesetre remélem tetszeni fog!!-adta a választ.

-Ne aggódj, biztos hogy tetszeni fog.-mosolyogtam. 

A limuzin egyszer csak lassítani kezdett. Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és a látványtól nyitva maradt a szám, a szemeim nagyra nyíltak,  és csak álltam mereven a gyönyörű szép helyet bambulva. 

13.Rész

Vissza mosolyogtam rá, majd elindultunk be a többiekhez.

*Zayn szemszöge*

-Azt hiszem, nem kell sok és végre megint megcsókolhatom. És ha egyszer megint találkozok azzal a libával .... Jó, megtépni nem fogom, mert ellenzem hogy egy férfi meg üt egy lányt... de nem állok jót magamért, az biztos.-mormogtam amire Harry is felfigyelt.

-Mit mondasz haver?! -kérdezte Harry.

-Semmit,semmit.-mondtam.

-Akkor jó.-válaszolta.

*Lucy szemszöge, az én szemszögem*

Úgy döntöttem hogy még elég világos van elmegyek a dokihoz és leszedetem a gipszet a lábamról. Csak Carrie-nek szóltam, majd el is indultam. Kimentem az ajtón amit Louis észrevett, pedig direkt halkan mentem ki. 

-Héé csajszi, hova sietsz?! :D-kérdezte.

-Sehova.-mosolyogtam.

-Na Lucy...hova indultál?!-kérdezett meg engem Lou igen csak komolyan.

-Na jóó...le akarom vetetni a gipszet a lábamról, mivel már nem is fáj, és csak akadályoz.

-Nos, ez esetben elkísérlek, ne hogy történjen veled valami, ha nem gond.-mosolygott.

-Nem, dehogyis. Köszönöm. Nem tudom mennyien mondták már neked, de bazi nagy szíved van. Ezért is imádlak ennyire. Bratyóó.-mosolyogtam rá.

-Hugi.-mondta mosolyogva majd megölelt.

Elindultunk. A lábam miatt 20 perc alatt oda is értünk. Alapba ez egy 10 perces út, de gipszel a lábamon nehéz sétálni.

*Odaértünk*

Bementünk, és köszöntünk. Majd rátértem a lényegre.

-Doki, letudná már szedni  a gipszemet?! -kérdeztem.

-Nem fáj már a lábad?-kérdezte.

-Nem. Már egy ideje nem.

-Azért megvizsgálom. 

Leültem valami ágy féleségre, ahol a lábamat kezdte el vizsgálni. Nem tudom mivel hogy, nem is érdekel csak szabadítson már meg a gipsztől.

-Rendben. A lábad meggyógyult. Mindjárt le is szedjük a gipszet.

Erre felnevettem örömömben. Louis és a doki is furcsán nézett rám, és én csak röhögtem. 

Oda hozott valami cuccot amivel a gipszet szedte le. Egyszer csak éreztem hogy a lábam szabad, és levegőzik. Egyből lábra is ugrottam amit nem kellett volna, hisz még elég érzékeny.

-Auuu.-mondtam kicsit hangosan.

-Mi a baj?!-kapták rám a tekintetüket.

-Semmi semmi.-mehetünk?!

-Persze. -mondta a doki.

-Köszönöm.-mondtam majd elköszöntünk és kiviharzottunk az épületből.

Örömömben megöleltem Lou-t majd elindultunk haza. Így már hogy nincs a lábamon a gipsz sokkal hamarabb haza is értünk.  Amikor bementünk minden szem rám szegeződött és Lou-ra. 

-Hát rajtad nincs gipsz.:O-mondták egyszerre.

-Nem mondjátok?! Tudom.:D -nevettem.

Zayn oda futott hozzám megölelt majd megcsókolt. Egy kicsit elhúzódtam tőle. Vette is a lapot.

-Bocsi, sajnálom, ne haragudj, de már annyira megszoktam hogy izé.... öhh.-mentegetőzött.

-Izéé.-pirultam el.

Mindenki "ujjongani" kezdett míg én megint megcsókoltam Zayn-t. Ahogy észre vettem még Niall is mosolygott. Tiszta Happy lett minden. Legalábbis eddig az.

-Lucy akkor ma eljössz velem arra a titokzatos helyre?! -kérdezte Zayn miközben enyhe csókokat lehelt a számra. 

-El.-mondtam mosolyogva. 

Elindultam leülni a kanapéra. Le is ültem amikor Carrie és Liam félre vonult. 

-Csak okosan.;)-mondtam Carrie-nek viszonozva amit ő mondott nekem amikor még Zayn-el mentem fel a szobába.

*Liam szemszöge*

Imádom Lucy-t mivel ha ő nincs, akkor nincs Carrie sem. Egyszerűen nagyszerű csaj. Meg fogom szerezni minden áron. Majd bevetem minden csávós erőmet hogy levegyem a lábáról. Remélem ő is  így érez irántam mint ahogyan én iránta.. Elkezdtem gondolozni hogy mit is mondjak neki mire eljött a nagy alkalom.

-Nos Carrie... izéé..-nyöszörögtem.

12.Rész

Azt gondoltam, lemegyek a konyhába és felvágom az ereimet. De...de mi van ha...
Elindultam a konyha felé. Fogtam egy kést és a kezemhez közelítettem. Lucy rám ordított hogy ne tegyem. Ránéztem és még jobban sírtam. Megint oda emeltem a kést a kezemhez, de még jobban rám ordított.
-Tedd le az a rohadt kést!!!-ordított.
Az egyetlen akire hallgatok az Lucy. Közeledett felém, majd elvette a kést tőlem, amit utána neki dobott az ablaknak.
-Megőrültél?!-kiabáltak rám a többiek.
-Hagyjatok békén. Az egyetlen akivel beszélni fogok az Lucy.
-Akkor húzz fel a szobába és várj meg ott.-kiabált.
Megértem hogy ilyen "ideges". El csesztem az életét. Már...már csak az tudna megakadályozni hogy ne tegyek kárt magamban ha ő vissza fogad. Bár nem hiszem hogy az lehetséges.
Elindultam fel a szobába. Lucy sírva ült az ágyon.
-Bezárhatom az ajtót?!-kérdeztem.
Nem válaszolt csak bólintott egyet. Leültem mellé az ágyra és meg töröltem könnyes szemeit.
-Ez mire volt jó?! -kérdezte.
-Lucy egy valamit tudnod kell. Nem csaltalak meg. Ő a volt barátnőm volt. Egy pszichopata. Azt sem tudom hogy került ide. Két éve szakítottunk, még jóval azelőtt hogy veled össze jöttem. Mióta szakítottunk, már intézetben is volt, annyira zakkant a csaj.
-Mi?!-kérdezte már nem annyira sírva. Úgy látszik még van remény hogy vissza kapjam.
-Igen. Rühellem a csajt. Nem én csókoltam meg, ő mászott rám amire jöttél te.
-De akkor mért nem beszéltél még nekem róla?!
-Szerinted fel hozom előtted a csajt, hogy régen vele jártam?! Ezzel  a hülye tyúkkal?! Így is örülök hogy szóba állsz velem. Na meg azért sem említettem, mert nem gondoltam volna, hogy ki kerül az intézetből. Sőt, azt gondolom hogy idefelé az összes sarkon leállt.
-Akkor még mindig engem szeretsz?!-kérdezte.
-Eddig is téged szerettelek, és téged is foglak.
*Csend*
-Ne haragudj rám, ez miatt a sarki miatt. Szeretlek!!!
-Ez megváltoztatja a dolgot... de ....még kell egy kis idő.
-Öhmm...ha van esély hogy vissza kapjalak,akkor várok.
-Köszönöm.-mosolygott, majd kiment az ajtón.
Követtem én is. A lépcsőnél megállt  mert hallotta hogy jövök és megvárt.
-De azért ígérd meg, kárt nem teszel magadban.-mondta komoly fejjel.
-Meg ígérem!! -adtam a komoly választ.
Tovább mentünk, majd Carrie közeledett felénk.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Asszem' igen.-mondtam.
-Jól van.:))-mosolygott.
* Lucy vagy is az én szemszögem*
Eléggé meglepett hogy egy csaj állít be az ajtónkba, aki Zayn-t keresi. Miután meg meglátja, lecsókolja. Igen csak furcsán éreztem magam. Nem tudtam mi van, de Zayn-el megbeszéltük a dolgokat.
Meg néztem az időt és már Délután 5 óra.
Kéne enni valamit, korog a gyomrom. Oda sétáltam Niall-hez és ettem a kajájából egy kicsit. Hogy megköszönjem adtam egy puszit az arcára. Nyújtotta még hogy vegyek, de nem veszem el tőle. Ha kell elmegyek a boltba  venni olyan kaját mint amilyet ő eszik, de nem veszem el tőle. Úgy is olyan kis haspók.
-Lucy, akkor ma nem is megyünk el este?!-kérdezte tőlem Zayn.
-Halasszuk el. Rendben?!-adtam a választ.
-Izé..... hhhhhhhhh-sóhajtott.
-Már nem lehet vissza mondani?-kérdeztem.
-De...de.-mondta.
-Akkor?!-kérdeztem.
-Csak annyira vártam már. ... és most el sem megyünk.:(
-Jó, akkor el megyünk.-mondtam majd elsétáltam onnan. Kimentem az udvarra ahova jött utánam Niall is.
*Niall szemszöge*
Kimentem Lucy után az udvarra. Majd bejövök ha magányra van szüksége. Addig is nem hagyom magára.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Ááá, semmi. Csak már annyira .idegesít hogy Zayn-el ennyit veszekszünk. Egy pár nem szakít ennyiszer, majd jön újra össze.-mondta unottan.
-De szereted még nem?!
-Persze hogy szeretem, mindig is szerettem. Csak már ...
-Kicsit furcsa hogy ennyit veszekedtek.-mondtam.
-Hát ja.
-Én nem veszekednék veled.Sőt, mindent megadnák neked.
-Niall ne kezdjük oké?! Aranyos vagy, imádlak de... még mindig Zayn-t szeretem és azt hiszem fogom is.
-Hát jó. Én tudok várni. De ha szükséged van rám, csak szólj.-mondtam elkeseredetten. Lucy oda hajolt hozzám majd megölelt.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva.

11.Rész

-Oké, mehettek.-mondta a srácoknak Paul.
Mindenki kivágtatott a stúdióból a dolgára. Mielőtt Zayn ide ért volna hozzám mondtam Carrie-nek hogy szerintem egy darabig nem fogunk találkozni úgy hogy elköszöntem tőle.
-Csak okosan.;)-mondta.
-Hahaha.:D
-Biztos el leszel a srácokkal?!-kérdeztem.
-El hát.;) Ti meg érezzétek jól magatokat. ;)
-Meg lesz. Sziaa.
Ahogy ezt kimondtam Zayn ölelt meg hátulról. Megfordultam, és ő meg meg akart csókolni, de elfordultam.
-Most ne.
-Mért?!O.o
-Nem tudom.
-Akkor?!-kérdezte, majd közel hajolt és megcsókolt.
Niall épp a közelben volt, és látta az egészet. Látszatra nem esett neki jól... de hát, szeretem Niall-t de nem szerelemből. Érdekel mit gondol meg minden, de szeretem Zayn-t, és a Zayn megcsókol, nyilván vissza csókolok.
-Akkor most elmegyünk sétálni?! -kérdezte Zayn.
-Azt hittem folytatni akarod ott ahol abba hagytuk. De mehetünk.
-Ááá, tudod mit?! Nem fontos a séta.;$
-Gondoltam.:D
Elindultunk haza. A többiek nem voltak sehol, biztos elmentek a dolgukra.
Lassacskán haza is értünk. Senki sem volt otthon. Elindultam a konyha felé, de Zayn megfogta a kezem.
-A-a. Majd ha megvalósult az ígéreted.-mondta.
-Hát jó.
Megcsókolt, és közben fel vitt a szobába. Lefektetett az ágyra és a nadrág gombját gombolta ki amikor csörgött a telefonja. Neki dobta a falnak.
-Most nem fognak megzavarni.-gúnyolódott.
A nadrágja már nem volt rajta csak a boxere. 1 perc múlva már a pólója is a földön hevert. Amikor jött volna lefelé az alsó gatya is kopogtak az ajtónkon. Zayn kikiabált hogy most nem érünk rá. Annál inkább kopogtak.
-Hagyd, majd én lerendezem.-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Mit csináltok?! -kérdezte Harry.
-Beszélgetünk. Mert?!
-Csak kíváncsi voltam..-mondta.
-Zayn hol van??-kérdezte.
-A fürdőben.
-És miért?!-kérdezte perverzül.
-Mit tudjam én?!-mondtam idegesen.
-Oké, csak ennyit akartam. Majd beszélünk.
Ezzel elsétált az ajtótól. Becsuktam az ajtót majd megint kopogott valaki.
Megint ki nyitottam. Egy csaj volt az.
-Szia, ki vagy és mit keresel itt?! -kérdeztem meglepetten.
-Zayn-t.
-Mert?!O.o
-Mert.;D
-Chhh.-néztem végig rajta.-Mindjárt szólok neki...
-Hajrá.-mondta.
Becsaptam előtte az ajtót majd Zayn-t szólítottam.
-Zayn, téged keresnek.
-Ki az?!
-Nem tudom egy csaj...
-Mi van?! Mit keres itt?!
-Mi van?! -vágtam értetlen fejet.
-Semmi semmi, gondolom csak egy ismerős.-mentegetőzött.
-Jól van.-válaszoltam.
Zayn az ajtóhoz sétált majd kinyitotta azt.
*Zayn szemszöge*
Ide jött a volt csajom. Nagyon jó. Most békültem ki Lucy-vel most biztos megint szakítani fog velem. Le kell tagadnom hogy ismerem a csajt.
-Te meg mit keresel itt?!-kérdeztem a volt csajomat.
-Téged. Hiányoztál!! -mondta.
-Mi?! Mi van?! Hülye vagy?! Van barátnőm...húzz el innen.Amúgy is... már mikor szakítottunk. 2 éve!! na gyorsan húzz el innen.-utasítottam el a ribit.
-Nem megyek el.
-Rendben. Majd akkor más kivisz.;)
-Jaj bébi, tudom hogy kívánsz engem... -majd rám tapadt. Elkezdett csókolgatni.
Lucy oda jött megnézni hogy mi van, megpillantott minket majd sírásba tört ki.
Leszedtem magamról a csajt ki gyömöszöltem és  becsaptam az ajtót, amit utána be is zártam. Lucy alig kapott levegőt a sírástól.
-L-Lucy ez nem az aminek látszik.-mentegetőztem.
-Nem?! Nem?! A szemem előtt csalsz meg?! Sírsz utánam, vissza kapsz majd meg csalsz?! Köszönöm... -zokogott. Közeledtem felé, de szó szerinte el lökött magától.
Próbáltam oda menni hozzá és megcsókolni, de nem jártam sikerrel. Egyszer csak közel kerültem hozzá, megcsókoltam de akkora pofont adott hogy a keze nyoma ott maradt az arcomon.  Meg is értem... vissza kapom, és nem becsülöm meg..
-Hagyjál békén, tűnj a közelemből!! Nem hiszem el. Nem. Ez...ez ez...ez.-sírt.
Néztem ahogy össze töröm a szívét. Nem tehettem semmit, hiszen nem engedett magához 1 méternél közelebb. Legszívesebben megöltem volna magam.
Néztem. Sírni kezdtem én is. Ököllel a falba ütöttem. Nem érdekelt hogy kárt teszek magamban, leszartam. De mért kellett Lucy-vel így bántanom?!
Bele rúgtam az ágyba. Szét törtem a lámpát.Ami a kezem ügyébe került szét törtem. Amit szintén csak nem kellett volna tennem hiszen nagyon megijesztettem szegényt. Ahogy a szoba másik végére kerültem, oda futott az ajtóhoz remegő kezeivel kinyitotta a zárt ajtót majd kifutott. Nem érdekelte hogy megrepedhet a gipsz, csak elakart tűnni mellőlem.  Hirtelen nagy koppanást hallottam. Az ideg szét vetett könyörögtem hogy istenem csak ne essen el...könyörögtem és sírtam. De de igen elesett. Harry-be. Mind a ketten a földön landoltak. Elindultam gyors léptekkel feléjük majd Lucy oda bújt Harry-hez és fejét a vállára hajtotta és ott zokogott.
-Haver, mi a szent szart csináltatok?!-kérdezte idegesen Harry ahogy Lucy-t ölelte.
-Nem a te dolgod.
-Nézz már rá ember. Zokog a félelemtől. Normális vagy?!-ordibált Harry. Erre feljött mind a négy srác. Carrie nem tudom hol van nem is érdekel.  Mind a négy srác Lucy-t vigasztalta.

Sziasztook!!

Sziasztook! Először is köszönöm hogy ennyien olvassátok a blogomat. :) Nekem már ez is sokat jelent, de az még többet jelentene ha feliratkoznátok rendszeres olvasónak. :) ♥ Köszönöm a sok komit, várom a kövi részekhez is!! :D Nagyon jól esik hogy van aki értékeli azt amit írok. I ♥ Directioners. ! :) Byee. :) 

10.Rész

-Hogy rohadjon meg az a nyomorék találkozás.-mérgelődött.
-Naaaaaaaaa.-mondtam Zayn-nek de nem hisztérikából, hanem hogy ne beszéljen így, és ne gondolja ezt.
-Mindig közbe jön valami.-idegeskedett.
-Nyugi van.-mosolyogtam.
-Hogy lennék nyugodt, amikor nem élhetem a saját életemet?! Paul is... már elegem van abból hogy mindig ugráltat. Most kihagyom a kis találkát.-mondta Zayn. Az ideg majd nem szét robbantotta a fejét.
-Majd folytatjuk.-nyugtatgattam.
-Ezt ígérd meg. ;)
-Megígérem.;)
-Most már jobb. De akkor sem megyek el arra a nyomorék találkozásra.
-Zayn, menj el.
-Nem.
-Zayn.
-Nem.
-És ha elmegyek veled?! Meg lesz az a kis séta, le a földszintig.
-Még az irritáló dolgokat is viccessé teszed. Nem véletlenül imádlak.-mondta majd oda jött és megcsókolt.-Úgy már elmegyek. ;D
-Na akkor menj. Majd oda megyek utánatok.
*Lentről: SIESS MÁR ZAYN" kiabálást hallottunk*
-Oké, de akkor gyere majd.;)
-Megyek, csak menj már.:D -nevettem.
Kinyitotta a zárt ajtót majd lement. Még a földszintről kiabált egyet: "Szia Lucy, majd gyere!!"
-Menj már.-kiabáltam utána.
Így is tett. Az ajtó becsukódott és Carrie jött fel hozzám.
-Van kedved eljönni majd velem a srácok után?! -kérdeztem Carrie-t aki rögtön igent válaszolt.
-Szuper. Öltözz, mindjárt indulunk.
Mind a ketten neki álltunk öltözni. Kerestem a megfelelő ruhát. Mivel amúgy is meleg van ez mellett döntöttem:

 *A ruha*

Egy kicsit nehezen, de felvettem a ruhát. Gipszezett lábbal nagyon jól áll. -nézegettem magamat a tükörben. Carrie oda jött és nevetett egyet majd vissza ment öltözni. Kész lett. Ő ezt a ruhát választotta magának: 

*A ruhája*

-Remek. Már csak ki sminkelem magam, gondolom te is, és mehetünk is.

-Én már végeztem. Kisminkeltem magam.-mondta.

-Jaaa, akkor már csak rám kell várni. Gyors leszek.-mondtam

Kb 10 perc alatt kész is lettem és elindultunk. Most mankóval mentem hogy ne keljen rá támaszkodnom a legjobb barátnőmre. Mindenki megbámult. Mondjuk egy kicsit már megszoktam mivel Zayn a pasim, és hát.... amolyan "híresség" lettem én is. Viszont Carrie nem szokta még meg és elég furcsa volt neki, hogy pár lány, és fiú autógrammot és közös képet kért tőlünk. 

Miután lerendeztük az úgy nevezett "rajongókat" lassacskán oda is értünk az épülethez, amibe a fiúk jelenleg vannak. A bejáratot őrök védték, de mivel engem már ismernek beengedtek. Carrie-t nem nagyon akarták beengedni először, de mondtam nekik hogy velem van. 

*Az épületben*

-Basszus, hisz ez egy palota*.*-nézett körbe Carrie.

-Tudom, csoda szép igaz?!

-Az.-gyönyörködött a házban. 

Oda értünk a fiúk "szobájába". Direkt úgy lopakodtunk be hogy a fiúk ne vegyenek észre. Egészen addig bujkáltunk, amíg szünetet nem tartottak. A fiúk a szünetben elmentek a büféhez. Zayn háttal állt az ablaknál, és cigizett. Oda lopakodtam halkan hozzá és hátulról átöleltem majd így szóltam:

-Na ki van itt?! :D 

Megfordult és egy nagy nevetést küldött felém. 

-Na végre már hiányoztál. ♥ -mondta majd megcsókolt.

-Hisz alig voltunk távol egymástól.:O-mondtam.

-Már akkor hiányoztál, amikor kiléptem az ajtón.-válaszolta majd megint megcsókolt. Eldobta a cigit, majd vissza mentünk a többiekhez. Köszöntem nekik, majd vége lett a fiúk szünetének. Be mentek a stúdióba, és elkezdtek énekelni. Zayn folyamatosan engem bámult amitől rám jött a mosolyoghatnék. Mosolyogtam is elég sokáig majd észre vettem hogy egy ideje Niall is engem néz. Nem akartam feltűnően őt figyelni ezért éppen csak rá is villantottam egy széles mosolyt. 

*Befejezték a számot*

Carrie és én tapsolni és sikítozni kezdtünk amitől a fiúk nevetni kezdtek.